Már majdnem

Már majdnem kiléptem az ajtón,

Már majdnem megfogtam kezed,

Már majdnem elhittem, hogy élek,

De jöttek hűs szelek…

Már ott volt kezem a kilincsen,

Éreztem hűvös, fémes anyagát,

De kinyitni már nem volt időm,

A gúny és bánat, újra rám talált.

Már majdnem elhittem, hogy élek,

Már terveztem a holnapot, jövőt,

Aztán újra meghajtottam fejem,

S hátamra költözött az ősz.

Most itt ülök lámpás magányomban,

Pedig éjjel van, s a fény bántja a szemem,

De az ajtót újra becsuktam.

…az ablakon át leselkedem…