Kocsma-dal

ArnyekEsFeny•  2019. szeptember 23. 22:14

"S bár nincs hazám, borom, se feleségem

és lábaim között a szél fütyül:

lesz még pénzem és biztosan remélem,

hogy egy nap nékem minden sikerül."

(François Villon)



KOCSMA-DAL


Kopott asztalon nincsen terítő

se kockás, se viaszos, se piros,

vitte magával azt a múlt idő

de korsóba bort tölteni - tilos!


Az asztal mellett néhány régi szék,

megéltek már jó-néhány télidőt,

hideg-meleg egyaránt "járt felénk",

s a zenegépben megállt az idő.


A boros pohárban lötyög a múlt,

korsóban pedig részeg a jelen,

hajlott háttal táncol egy öregúr

s nem kérdik miért itt van csak helye...


Az ifjak fizetnek még egy zenét,

táncolnak, és énekelnek - Vele,

majd arrébb áll az öreg és beszél,

de hogy mit mond, nem hallja senki sem...


Már megszoktuk - és legyint a csapos,

Jó ember - szól egy ifjú nő, pados

faasztalnál tart ő épp pihenőt,

s nem táncol most a zenegép előtt...


A pohárba merül egy torzonborz

fehér szakállú tudós professzor,

mára szóló értekezését ott

találja meg, s mondja, - elhagyatott...


Együtt ropja táncát a múlt s jelen

 - ezt így máshol fel soha nem lelni -

szerelemről tanítja, türelmes

öregkorba vágyik, s merészelni...


Már nincs kor, és nincsenek erények,

megette mindet a bor mámora

már csak zene kell a  "csőcseléknek"

s a pultosnak lesz elég, otthonra.


Záróra jön, tart még a tivornya,

pakol a kocsmáros, majd újra tölt,

ma megéri itt lenni - éjszaka

az élet itt együtt, meg nem gyötör!


Engedd még mesélni az öreget,

hallgasd meg hát a vénséges tudóst,

amit szólnak, leírni nem lehet

ha lehet is, hidd el, nem ildomos.


Kocsmák asztalánál cseng a pohár

bennük megáll a jó bolond idő

elmondják, mit könyvekben nem találsz

hogy, hogy él a nép, - virradat előtt...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!