Kiül az arcodon

 

Mindenki játszott az udvaron szépen,

Andika eltűnt, a mosdóba ment,

Legalábbis ezt mondta, de más merre járt,

A Tanító látta, s kérdezte is már:

 

Mondd meg kedves lányka őszintén, nekem

Merre is voltál, hol jártál éppen?

 - Tanító néni, én ott voltam bent,

Ahogy mondtam, a mosdóba mentem. -

 

A Tanító látta, hátra tett kezét,

Kezében rejtőzködő színes kis gyöngyét,

-        -  Megkérdem újra,  - de őszintén felelj,

Merre jártál kislány, hová mentél el?- 

 

 - Ott voltam, esküszöm, sehol máshol nem! -

A Tanító mosolyog, - dehogy is gyermek!

Látom, hogy hazudsz, kiül az arcodon!

Tudom merre jártál, meg miért nem mondod?

 

A kisleány megdöbben és fogadkozik,

-       -  Tanító néni kérem, higgye el,

Az én arcomon nem ül senkisem! -

A mosolyt felváltja most a nevetés,

Látja a Tanító, ennyi már- elég!