... kétkedő ...

Kétkedés ül a vállamon,

Könnyű szárnyait épp hogy megmozdítja,
Mégis oly bánatot hoz,
Melyet nem űz el az éjjel, sem ezer csillag.


Mosoly vert tanyát az arcomon,
Olyan mosoly, melyre azt mondják "rá fagy",
De nem érzem, hogy erőltetett,
Pedig egész lényemnek  - új értelmet ad.


Szomorkás lett a hangulatom,
Pedig éppen nagyon jól érzem magam,
De nem merem elhinni a jót,
Félek hogy elrőppen, elillan egy másodperc alatt.


Vágyódás költözött szívembe,
De hogy mit szeretnék pontosan magam sem tudom.
Remegés lett úrrá gyomromban,
De hogy mitől félhetnék, kérdezem az éjjelt, - s nem válaszol.


Remény jött hozzám el,
Beleült az ölembe, most itt dajkálgatom.
Minden jobb lesz, mint előtte,
Elmondogatom, hogy kétkedésem gyorsan elhagyjon...