LOVAS ZSUZSANNA LUX - Árnyék és Fény

Még itt vagyok, élek és dolgozom.
Tudom, nem túl sokat vagyok veled,
Van munkám és van sok dolgom,
És többet is segítenék neked.
Ha felhívsz már ott is vagyok.
Ismer már az Óvónő, és a dada.
Az iskolába is élindulok, 
Az unokákért -  ha úgy akad.


Még nem ősz a hajam, igaz, - befestem.
És veszek magamnak új ruhát.
A koncerteket is szeretem,
- bár már kijártam minden iskolát.
Nehezen fogadtam én is el,
Hogy van élet még ötven után,
De nem tesz jót a lelkemnek
Ha mindig minden az én hibám.


Még nem készülők meghalni,
De nem tudja soha senki sem, 
Hogy meddig van időnk kiszabva
Mit itt a földön élünk le.
Lehet, hogy csakvágsz egy fintort,
És "végre elment" gondolod...
Majd egy perc, és az ÚR szólit,
És soha többet nem vagyok.


Most szólok, talán még nincs késő!
Anyád vagyok, -s még itt vagyok.
Ne csak holtom után kezdjél el szeretni!
Hidd el - akkor már te is bánni fogod!
Ne gyere ki a temetőbe, nem oda kell majd száz virág!

Ember-hang

Költő vagyok - mit érdekelne 
engem a költészet maga? 
Ember vagyok - mit érdekelne 
mit Isten az emberre hagy?

Pap vagyok - oltárom a nap 
Nap vagyok - ragyogó égboltod alatt. 
Vihar vagyok - pusztába kiáltó hang. 
Hozzád kiáltok! Fájdalmas pillanat.

Költő vagyok - rám bíztad magad... 
Helyetted szólok - enyém a feladat. 
Mondhatok jót, vagy mondatok rosszat, 
Szívem adom, add te is magad!

Dallam vagyok, halk és kellemes, 
Zörej vagyok, s megfájdítom fejed. 
Kéz vagyok, írom sorsodat, 
Simogatom ráncos arcodat,

Vezetlek, megfoglak, tartalak, 
Felemellek, óvlak, tartalak... 
Költő vagyok - enyém a gondolat, 
Ember vagyok - hallatom hangomat!

Csak magaddal törődsz, senki mással.

Bár te úgy érzed, a legjobb vagy.

elmondod számtalan erényed,

s hogy téged mindig elhagytak.

Miért a sok jó cselekedet, ha

fényével, csak magad fényezed.

Minek a szép szó, a gondolat,

ha minden út egyfelé mutat?

Ha sétálsz az utcán, bármerre mész,

tudod-e, hogy aki éppen jön feléd,

nem a beteg ágyban hagyta ott gyermekét, -

vagy most temette el férjét, kedvesét?

Te vagy magadnak, csak te vagy!

Segítesz-e valakinek te önmagad?

Nézd az embert ki karok és lábak nélkül született

és mást se tesz, csak üdvözli az életet!

Nézd a lányt, kisírva két szeme,

talán most tudta meg, mennyire beteg…

Nézd és döbbenj rá:

Nem csak tiéd az életed!

Elszámolással tartozol vele!

Teremtvény vagy!

Hiszed, vagy nem hiszed,

nem tiéd az életed!

Önkezűség? Nincs tovább?

A végső ajtónál majd megállsz,

és akkor, de akkor megtudod:

Jobb lett volna, ha idő előtt fel nem adod!

Add fel hát! Gyerünk, szaporán!

Gyáváké, megbántottaké a világ!

A Sátán hatalmas, ezzel őt szolgáld!

Ne küzdj, mert még azt hiszik ember vagy,

és véletlenül segít valaki, akire nem is számítasz…

Add fel! Gyerünk! Menekülj gyáva nyúl!

Ha Isten akarja – utánad nyúl.

S penitenciádnak adja majd sorsodat,

Megbocsájtásnak engedi halálodat…

De én ember vagyok – nekem te ne papolj!

Szégyelld magad! Életed gyáva volt!

Unom már, hogy másról se szól az életed,

Csak hogy valakit hibáztass!

Te ugyan mit teszel, hogy másnak örömet okoz?

Azt mondtad, hogy akit te szeretsz,

Annak mindent megteszel.

De megkérdezed-e hogy neki vajon mi kell?

Bármit mondok, csak fintorogsz,

Ha nem úgy szólok, te háborogsz.

Unom már!

Elég volt!

Az összes energiámat leszívod!

Nem vagyok hajlandó csak azért

Utálni az életet,

Mert te elrontottad a tied.

Sajnálod magad, hogy

A lakásod elveszik,

De semmit nem teszel, mi helyzeted rendezi.

Fenyegetődzöl, hogy már nem élsz soká,

Nem akarod a sorsodat tovább!

Feleséged nincsen, gyűlöl, elhagyott,

Gyermekeid soha látni se akarod.

Mondd, te semmiben nem vagy hibás?

Minden, amit átéltél, abban te voltál csodás?

Én belefáradtam, hogy „vigasztaljalak”,

Elengedem kezed, jó éjt! Aludj csak!

hétvége

szorgos Anyuka

Nem értem, hogy mit csinálnak egész héten az iskolában,

amikor a hétvégén  mindent  én taníthatok meg.

Ami elhangzik az órán, azt nem érti meg.

Zaj van, így nem is lehet figyelni.

A tanár nem tud fegyelmezni...

És miért nem magyarázzák el? Filmet nézni itthon is lehet!

elfoglalt Anyuka

Ki se pakolj a táskából, csak add ide az ellenőrző füzetet!

Aláírom, hogy lássák, - eljutott az üzenet.

Ha pakolsz, csak a szottyos uzsonnát vedd ki,

nehogy itthon maradjon a tornadressz!

dolgozó nagyszülő

Már megint itt az egész táska!

Minden könyved, jövő heti üzenet.

Vers tanulás, fogalmazás,

Kirándulni nem is jöhetsz már velem?

„mindentbele” tanító néni

Hazaküldtem hétvére én az összes füzetet,

Nézzék meg a szülők is, hogy hogyan halad a gyerek.

Tanuljon csak otthon is a „kisöreg”

Kevés neki hét-nyolc óra, buta marad a gyerek.

„lazán veszi” tanító néni

Örülők, ha elkészítik hétvégén a házit,

de hogy biztos ne kelljen megfedni,

Inkább nem is adok fel!

Játsszon sokat a gyerek!

nyugdíjas klubban beszélgetnek

Régen minden egyszerűbb volt,

Jók voltak a gyerekek!

Nem is beszéltek így vissza,

és rendesen köszöntek.

            másik szobában

Szegény mai gyerekek!

Túlterheltek! – hidd csak el!