Árnyék és Fény blogja

Szórakozás
19611961•  2017. július 15. 17:37

Füstangyal és Tűzvirág

Késő éjjel ég a tűz, 
Lángja világít, gondot űz,
Papír és gally a martaléka.

Meleget áraszt, csillagot szűl,
Felemészti, ellene hiába küzd,
Felfalja mind, mit ölébe dobnak.

Ellenállni nincs remény,
Lehet bármilyen szenvedély
Nékiugrik, és tisztára nyalja.

Egy pillanat és újra csap,
Belőle indul egy gondolat,
Gomolygó füst lesz a tegnap.

A tűzrakásban játszadoz,
Kergeti párját, majd olvadoz,
Új képet rajzol a porba,

Körülöleli most a láng,
Olyan, mint egy királylány,
Üvegcipője nyomot hagy a fában.

Most születik egy elefánt, 
Láng csap fel minden oldalán,
Ormánya lassan leolvad.

A füstben apró angyalkák
Indulnak útra, csak fel tovább,
Feloldodódnak majd sorban.

Újabb látomás, újabb kép,
Két kicsi gyermek koccanni kész,
Fejével bólint, lángja csak egy csóva.

Most újabb pörgésbe kezdenek,
A füst tekeredik egyre messzebb megy,
Nem érdekli, hogy a láng hol van.

Most nincs is láng, csak szikra tán,
Füstölög fa és szalma szál,
Beborít mindent, de szótlan

Aztán újra virágot bont,
Csak néhány szál, majd nagy csokor,
És újra éled mondja: Hallalúja!

Forró szívével átölel,
Annyira szeret, hogy eléget,
S mégis hívod újra!

Tisztitó tűz, Füst-angyal,
Virágaiddal hozz vigaszt,
Legyen minden más majd holnap!

Éjjel van, és nincs vihar,
Szellő rebben csak, úgy zúgja:
Mondd, mondd, mondd: Halleluja!

19611961•  2017. július 2. 11:56

Nyár van, nyár

Nyár van, nyár,

Kinn a kertben nyílik a virág!


A medencében melegszik a víz,
A gyerekek kigondolják a csínyt.


A pavilonba kihoztam a tévét,
Nehogy már a nagyszobába nézzék!


Ebédre készül most az étel,
Az asztalt megterítjük szépen.


Most az élet kinnt zajlik a kertben,
Nagyon jó mert pórszívózni nem kell!


Éjjel sátorban az ágyunk,
Mese után mind egy ponyván alszunk...


Csillagok ragyognak az égen...
Együtt vagyunk! - ez ebben a legszebb!





19611961•  2017. február 26. 23:17

Megfiatalító tánc

Végére jár már a tél,

Elolvadt az összes jég.

Vidáman süt még a nap,

De lassan jő az alkonyat.

 

Ma este muzsika vár,

Tánc is lesz, meg maszkabál.

A bálteremben kigyúl a fény,

Üdvözli egymást, ki belép.

 

Lassú léptekkel, néha bottal,

Idősebb emberek hajlott háttal,

Majd érkeznek a fiatalok,

Tűsarkúban az angyalok.

 

Varázsütésre szól a zene,

Ütemről ütemre egyre szebb,

Már hajlott hátú ember nincs,

Tánccal repíti ifjúkincs.

 

Ősz haját viseli, mint egy glória

Párját öleli, - szárnya van –

Az arcán mosoly és ifjúság,

Vele is táncol az angyal-lány.

 

Hölgyként táncol a nagymama,

Ifjú társakkal szambázva,

Halvány fény, - a kor nincs jelen -

Együtt táncolva végtelen.

 

Az élet vidám diadal,

Ezt hirdeti, ki itt volt ma,

Hajnalban újra elcsoszog,

Magára hagyva a tegnapot.

19611961•  2017. február 7. 13:45

Szófacsaró

Dingő, dongó, csiprő-csapró,

Zengő, bongó, pillő, pálló,

Bársony bokor zöldül, kondul,

Fán a kakukk üvölt orvul.

 

Szófacsaró csafaró szó,

Zongorázó majom mond dó-t,

Dallamosan vödör kondul,

Takarító pamacs fordul.

 

Álmos pillám repül-röppen,

Éjszaka jönnek a szörnyek,

Hajnalra már dirren-dörren

Minden rossz reggel elröppen!

 

Bugyborog a nevetésed,

Gurgulázik ölelésed,

Összekavar, mindegy-mindent,

Szerte szeret, szerelmezve!

 

Végére jár kavart agyam,

Azt kapod, mit adtál magad,

Zagyvaságod ide-oda,

Tedd a kezed homlokomra!

19611961•  0000. 0. 00:00

Füstangyal és Tűzvirág

Késő éjjel ég a tűz, 
Lángja világít, gondot űz,
Papír és gally a martaléka.

Meleget áraszt, csillagot szűl,
Felemészti, ellene hiába küzd,
Felfalja mind, mit ölébe dobnak.

Ellenállni nincs remény,
Lehet bármilyen szenvedély
Nékiugrik, és tisztára nyalja.

Egy pillanat és újra csap,
Belőle indul egy gondolat,
Gomolygó füst lesz a tegnap.

A tűzrakásban játszadoz,
Kergeti párját, majd olvadoz,
Új képet rajzol a porba,

Körülöleli most a láng,
Olyan, mint egy királylány,
Üvegcipője nyomot hagy a fában.

Most születik egy elefánt, 
Láng csap fel minden oldalán,
Ormánya lassan leolvad.

A füstben apró angyalkák
Indulnak útra, csak fel tovább,
Feloldodódnak majd sorban.

Újabb látomás, újabb kép,
Két kicsi gyermek koccanni kész,
Fejével bólint, lángja csak egy csóva.

Most újabb pörgésbe kezdenek,
A füst tekeredik egyre messzebb megy,
Nem érdekli, hogy a láng hol van.

Most nincs is láng, csak szikra tán,
Füstölög fa és szalma szál,
Beborít mindent, de szótlan

Aztán újra virágot bont,
Csak néhány szál, majd nagy csokor,
És újra éled mondja: Hallalúja!

Forró szívével átölel,
Annyira szeret, hogy eléget,
S mégis hívod újra!

Tisztitó tűz, Füst-angyal,
Virágaiddal hozz vigaszt,
Legyen minden más majd holnap!

Éjjel van, és nincs vihar,
Szellő rebben csak, úgy zúgja:
Mondd, mondd, mondd: Halleluja!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom