LOVAS ZSUZSANNA LUX - Árnyék és Fény

Szerelem
ArnyekEsFeny•  2017. január 26. 13:52

Csak úgy

Csak úgy, megrendelésre, nem megy az írás.

Csak mert kéred, még nem tudom.

Ahhoz érzés kell, egy szívdobbanás,

Egy lábnyom a sáros havon.

 

Csak úgy, parancsra, nem lehet szeretni.

Az édes percek túlcsordulnak, noha

Melletted szerettem volna élni,

És ezt nem adta meg az élet soha.

 

Csak hívásra nem vagyok kész menni.

Pedig vágyom testedre – komolyan,

Vágyaim oltárán feláldozni Téged,

Nem akartalak és akarlak soha.

 

Csak úgy, elmúltak az évek.

Más útra léptem én, sorsunk mostoha.

Csak úgy nem tudtalak feledni,

Pedig megpróbáltam, de nem ment soha.

ArnyekEsFeny•  2017. január 25. 23:38

Régi szerelem, új köntösbe rakva

Régi szerelem, új köntösbe rakva,

Nem biztos, hogy lángot hoz tüzet,

Minden nap hiába várlak, hívlak,

Valami visszatart, a szavam még üveg.

 

Fejem lüktetve fáj, szívem zaklatott,

Szeretném, és mégsem akarom,

Rohannék, de húz a „mégse tedd”

Akarom, hogy újra átölelj,

Akarom, átfogd a karom,

Csókolj, szeress,- nagyon akarom,-

És mégis, még is, valami visszatart,

Elodázom, mindig „holnap majd”.

 

Félek, ha egyszer „összejön”,

Újra átölel – úgy, mint azelőtt –

És ha akkor, valami nem a régi lesz,

Akkor, tudom meg: minden elveszett!

 

Elveszteni őt még nem akarom,

Ezért a távol jó nekem nagyon…

Benne van a hit, remény és szeretet,

Fájdalmam és vágyam,

-          csak az idő gyógyíthatja meg!

Vagy jön a mindig éltető, örök szerelem,

Vagy ha az kell, - hát vesszen minden el!

ArnyekEsFeny•  2016. december 6. 19:42

Egy hang a múltból

A csengetés ugyan olyan volt,

mint máskor, ha bárki hív.

Felvettem, és melegség öntött el,

mert a hang a múltból bírt.

Kapcsolódott hozzá

sok öröm, kevés bánat,

és rengeteg szenvedély.

Felizgatott, felkavart,

mint őszi avart a hideg szél.

Még mindig kedves volt szívemnek,

bár több,  

mint húsz év  is elmúlt talán,

még mindig hatott a lelkemre,

mint üdítő zápor,

forró nyári éjszakán.

Alig tudtam letenni,

s most várom,  hogy újra hív…

Van szerelem mely nem ér véget,

-          Szakítás, bánat, bármi hír, -

túléli a mindennapjaink.

Zavartan ültem, s nem értettem,

hogy lehet szép ennyi év után?

Majd engedtem, hogy felmelegítse

szívem az elmúlt,

de szikrázó

-          vén szerelmi láng.

ArnyekEsFeny•  2016. november 5. 23:22

Asszonyi vágy

Hűs borzongás fut testemen át.

Dallam foszlány a néma zongorán,

Ágy alá rejtett csöppnyi gyertyaláng,

Kihűlt paplan forró éjszakán…

 

Nem ízlelted még csókom zamatát!

Kezed érintése nem érezte meg

testem minden rezzenő szavát!

Sóhajom nem hallottad meg,

 

Lázban égő forró combjaim

nem tüzelték fel halvány vágyaid.

Mozdulatom, mint dallam száll feléd,

Hallgasd meg, mindenem tiéd!

 

Vedd hát el tőlem kincsemet!

Asszonyi titkom ezer gyönyörét.

Te légy szerelmem felfedezője,

Őrzője! S vigyázz rá, míg élsz!

 

Hűs borzongás fut testemen át.

Dallam foszlány, szép melódia,

Meleget játszó gyertyaláng, -

Egy szerelmes forró éjszakán.

 

ArnyekEsFeny•  2016. november 2. 01:06

Igen, megcsaltalak

Mindent észrevettél otthon,

rendet, rendetlenséget,

hogy mit veszek a boltból,

csak engem nem vettél észre.

 

Te csak feküdtél az ágyon,

még a vizet is én vittem neked.

Éjjel hangosan horkoltál, -

Melletted feküdtem!

 

Simogattam a vállad,

és ha felkeltettelek,

csalódottan szóltál:

„Már megint mi kell?”

 

Pedig szép voltam, és fiatal.

A mellem duzzadt és feszes,

S te mégis a tv-t választottad,

nem foglalkoztál velem.

 

Amikor végre észrevettem,

hogy én is nő vagyok,

te megsértődtél érte,

és azt mondtad rossz vagyok.

 

Én kiléptem szobánkból,

s beléptem nélküled

egy csak engem imádó

rám vágyó férfihez.

 

Így becstelen nő lettem,

s te a becsület szentje.

Igen, megcsaltalak téged,

-          de te űztél el engem.

 

Csak észrevettem végre,

amire addig nem is figyeltem,

hogy van, aki engem akar,

Aki engem szeretne.

 

De mire én ide eljutottam,

te már nem voltál velem.

Ott volt neked a videó,

s a mindig új filmek.

 

Bár még mellettem horkoltál,

az ebédet eléd én tettem,

de már olyan messze voltál

mint én tőled sosem.

 

Én mentem el,

       de hagytál el!

           Én lettem a bűnös,

                  te pedig a szent!

 

Isten bocsásson meg, mind a kettőnknek!