LOVAS ZSUZSANNA LUX - Árnyék és Fény

Mindig mosolyog és mindig vidám

Elég jó gyerek, alíg szólni rá.

 

Egy karácsonykor, - mert jó volt a tanár,

Megkérdezte őt is, szünetben merre járt.

 

Mosolyogva mesélte, volt karácsonyfája,

Szépen csillogó, ragyogó bájjal,

 

Ilyet nem állított második anyuja.

Ahol nem sok időt volt, ezt ő jól tudja.

 

-         Itt a tanár egy kicsit megszeppent,

Ő is emberből van, nincs mindenre készen. –

 

 A gyermek látta, magyarázni kell, 

A felnőttek sokszor nem mindent fognak fel...

 

Volt egy első, aki nagyon szeretett,

ezért a kórházban hagyott, - mert annyira féltett.

 

Aztán lett egy másik, de ott sok volt a gyerek, 

Nem maradhattam ott,  én már nem fértem.

 

Most van egy anyukám, ő harmadik,

Kettesben élünk, minden rendben itt.

 

Vele nem ért minket, már csak egy rossz dolog,

A szomszéd bácsi kiabált, sok csúnyát mondott.

 

Ez nagyon rossz volt, anyut bántotta

Mert az autó az utat elállta.

 

Anyu most velem van, kettesben vagyunk,

Ő a harmadik, harmadik anyum. –

 

A tanár nézte a mosolygós gyermeket,

Közben belülről sűrűn könnyezett.

 

Mennyi felnőtt ember sajnálja magát, -

Csak ismerné e kilencéves gyermek mosolyát!

 

Nyomokban még fehér a táj,

Az utcán tapicskol már a sár.

Estére majd megdermed,

Mint a tél, hideg lesz,

Fagyos, mint a magányos szív,

Akit telefonon senki se hív.

 

Peregnek órában a szemek,

Időtlenséget üzennek neked –

Megfordítod, és kezdődik újra,

Nem tudva, hogy mikor indítottad.

Nem méri, csupán a perceket,

Nem többet, mint amennyi alatt

-          megfagyhat szíved.

 

Nézz! Látod a hajlott hátú öreget?

A másik sarkon meg egy néni integet.

Hívogat, beszélgető társakat keres,

-          egy meleg leves talán még jól jöhet -

Néhány, percre, ha megállsz,

Boldoggá teszed, pedig még akár

A homokórán, le sem peregtek a szemek.

 

A tél hófehér magányában,

Megfürdenél a friss, tiszta hóban,

Levetnéd elnyűtt ruhád,

És meztelenséged szép fehér haván

Felidéznéd, hogy volt hajdanán.

 

Jeges utcában felsíró néma vágy,

Ember embert keres, de nem talál.

Elmúlt a karácsony, nincs tovább.

Vége a szeretetnek, kihűlt a láng.

Hideg éjszakák jönnek,

Megfagynak mind a könnyek.

 

Mire újra felkel a Nap,

Már ők Istennel játszanak.

Nagy játszmájuk itt lent, véget ért,

Sakk-játszmájuk fekete-fehér,

Hófehér lélekkel indultak útra már,

Te csak nézed, és ennyi…

-          nincs tovább!

 

Ha van még hely, hol lehajtod fejed,

Gondolkodj el néha ezen,

És ne sajnáld, ha másokért teszel!

Nyújtsd újra és újra ki kezed,

Hogy mikor órád homokja lepereg,

Hófehér lélekkel tudj megállni

A tükör előtt,

És mondd magadról, hogy

Ember volt,

Emberként élt a Földön

-          ezelőtt!

Ha magányra vágysz, légy családanya.

Mindenki elmondja búját-bánatát;

A boltos morog, ha nincs elég apród.

A kutya is Tőled vár kaját.

 

Az anyósodnál mindig minden megvolt,

és soha nem volt rendetlenség. SOSEM!

Hallgatod, hogy ki milyen

csodás volt – fiatalon –

ej de rég volt, de rég!

 

Bezzeg a mostani anyák!

Mit tudják ők mi az a meló!

Nekik már pelenkát sem kell mosni!

És a babételt is a boltban veszik!

 

A szomszédod zavarja a pórszívó zaja,

a mosogatóban az edény veled szemez.

A férjed sértődött, mert nincs reá időd,

és soha nem érsz rá beszélgetni vele.

Már csak arról beszéltek, mit, mikor, mire..

 

Téged hívatnak  be az iskolába

elmondják, hogy neveld a gyermeked,

Nem tudja a szorzótáblát,

és nem írja meg a leckét sosem!

Ejnye Anyuka! Hát miért nem figyel!

Minek  vállaltak akkor gyereket,

ha..

 

Nagy hűhót csapnak majd

az anyák napja miatt…

Olyan, mintha téged ünnepelnének,

-          pedig mindenki menne már haza.

 

Közben múlnak az évek,

és a hajfesték nem fedi el az ősz hajszálakat.

 

Nincs elég anyák napi vers,

olyan gyorsan lezavart ünnepség-sorozat,

amely feledtetni tudná, az üres szavakat.

 

 

Ha este tíz után van még erőd,

Nézz a tükörbe, és ne feledd:

Történjen bármi, Te vagy a hős!

Bár valószínűleg nem vagy tökéletes.

 

Biztos, hogy a gyermeked miattad szemtelen,

-           a kor szelleme nem hat rá! Dehogy!

A férjed csak te érted dolgozik

-          Ő egy percig se munkamániás!

Az anyósok mind tökéletesek,

náluk mindig rend volt és tisztaság.

Csak azt nem tudom, hogy akkor miért

menekült minden gyermekük – talán még

hét határon is át!

 

Egy szó mint száz, egyedül maradtál,  de ne félj!

Biztatást akár mondhatnék Neked,

de hazugság miért hagyja el ajkamat,

mert én is egyedül

csak Istenben hiszek!

 

 

Ma jó volt újra együtt lenni,

mosolyogni, nevetgélni.

Friss ebéd illatát

körül ülte a család,

Az apa magyarázott,

-          tanítgatta a fiát,

Az anya olvasgatott

és testvérével beszélt…

Mindenki játszogatott,

és nem nézett tévét,

a nap sütött…

 

Ma jó volt vasárnapozni,

Elfeledni a hétköznapokat,

Ma jó volt, mert vidáman

tettük a dolgunkat,

 

Ma jó volt – de tudtuk

ha mindenki hazaér,

a hétfőre készülni kell –

indul a mókuskerék…