LOVAS ZSUZSANNA LUX - Árnyék és Fény
GyerekeknekVárj még, idő!
Várj még, idő! Ne vidd el tőlem őt!
Engedd, hogy ráncos két kezével
megfogja még kezem.
Engedd, hogy megköszönjem néki,
mit eddig elfelejtettem,
hogy mennyit jelentett,
ahogy tanult - írt, olvasott velem.
Engedd, hogy csak egy cseppet visszaadjak
mindabból, amit ő adott nekem,
hogy reggel a zsebembe rejtett
egy-egy csoki szeletet.
Hogy tiszta volt a ruhám,
vidám az életem,
hogy játszott velem és szeretett engem.
Őszülő haját úgy viseli,
mint egy angyal a glóriát,
de itt a földön, van még
szükségünk reá!
Várj idő! Ne vidd Tőlem el,
még sok beszélgetés vár,
mit nem hallgattam meg.
Várj idő! Nem mondtam még
elégszer el, hogy
mennyire szeretem,
de még engedd, hogy
százszor, ezerszer mondjam el!
Annyi szó
Annyi szó száll szerte-szét
szépek, dallamosak, valók,
de elmúlnak mind a mesék
és velük múlnak el,
a mesemondók.
Fut az idő, vele a múlt,
fájdalmasak az esték,
hol vannak a nagy hatású
szívünket megborzoló,
igaz volt regék.