LOVAS ZSUZSANNA LUX - Árnyék és Fény

Gyerekeknek
ArnyekEsFeny•  2017. február 7. 01:20

Várj még, idő!

Várj még, idő! Ne vidd el tőlem őt!

Engedd, hogy ráncos két kezével

megfogja még kezem.

Engedd, hogy megköszönjem néki,

mit eddig elfelejtettem,

hogy mennyit jelentett,

ahogy tanult  - írt, olvasott velem.

Engedd, hogy csak egy cseppet visszaadjak

mindabból,  amit ő adott nekem,

hogy reggel a zsebembe rejtett

egy-egy csoki szeletet.

Hogy tiszta volt a ruhám,

vidám az életem,

hogy játszott velem és szeretett engem.

Őszülő haját úgy viseli,

mint egy angyal a glóriát,

de itt a földön, van még

szükségünk reá!

Várj idő! Ne vidd Tőlem el,

még sok beszélgetés vár,

mit nem hallgattam meg.

Várj idő! Nem mondtam még

elégszer el, hogy

mennyire szeretem,

de még engedd, hogy

százszor, ezerszer mondjam el!

ArnyekEsFeny•  2016. október 30. 01:09

Annyi szó

 

 Annyi szó száll szerte-szét

szépek, dallamosak, valók,

de elmúlnak mind a mesék

és velük múlnak el,

                          a mesemondók.

 

Fut az idő, vele a múlt,

fájdalmasak az esték,

hol vannak a nagy hatású

szívünket megborzoló,

                              igaz volt regék.