LOVAS ZSUZSANNA LUX - Árnyék és Fény

Gyász

ArnyekEsFeny• 2018. november 29. 20:54

Gyászollak

Gyászollak ahogy visszanézek,
Engem nem köt már a Földi lét -
Vigyázz magadra, én szeretlek,
Testtelenül élek angyalként...
Könnyeid gyöngyként peregnek le
Hozzám sóhajod hozza a szél,
Te ne gyászolj, te még ott lent élj!
Én már mosolygok Isten ölén...

1 hozzászólás

ArnyekEsFeny• 2018. november 20. 12:09

közöny

ha nem bírod a szürke várost tovább

és mégis minden nap újra arra jársz

felveszed egy alvajáró köntösét

hogy ne lásd a szürke város életét

ha nem bírod nézni már az arcokat

mosolyukban látod álnokságukat

ahogy fejükön rizsporos paróka

úgy porzik mállik le róluk a való

már csak mozog a tested, mint roboté

feszül áram van benne lelketlen gép

nem látható neked az emberi könny

beléd költözött a szürke bús közöny

a világ hiába ont rád száz csodát

megkövült lelked már varázsra sem vár

mint idegen járod jól ismert utad

elvesztél valahol egy háborúban

ki volt az ellenség magad sem tudod

a szerelem harc volt vagy házasságod

eltűnt dicsőség netán bankhiteled

megszegte kedved elvette életed...

2 hozzászólás

ArnyekEsFeny• 2018. november 11. 23:51

Az öröklét hattyú-tava

Itt állok, könnyben a szemem,

Hiányod gyötri meg szívem,

Táncosként szép fehér színbe

Öltözött gyötrődő lelkem.

Nem búcsúztunk el soha, mert

Hittük, mindig együtt leszünk,

Az idő felettünk pert nyert,

Szívedbe beírtuk nevünk.

Tőled tanultam lépkedni,

Majd pedagógusnak lenni,

Emberséget - nagy betűvel,

Alázatot sok derűvel.

Fordult, változott életem,

Végig kísérted, ott voltál.

Át színház-fényű éteren

Mosolyoddal beragyogtál.

Még ma is hallom a zenét,

- Hattyútáncom most fekete, -

Repíti karcsú lábfejét,

Kacsint rám, velem ünnepel.

Nekem nem ünnep a mai,

Bocsásd meg, szomorú szavam!

Hiányodnak lábnyomai

Az öröklét hattyúk-tava.

Ma egy tündér elutazik,

Várja őt egy újabb színpad,

Ott táncol, bemutatkozik,

Emléke - velünk itt marad!

4 hozzászólás

ArnyekEsFeny• 2018. október 25. 22:46

Pillangó élet, rózsaszál

Sok millió kis gyertyaláng
Őszi éjszakán táncot jár.
Emlékek virág-álmai,
Fodrozódó hullámai,
Cseppként gördülnek arcomon,
Ezüst csillan ősz hajamon.

Sóhaj fakad a mélyből fel,
Fülemben lüktet, kétellyel,
Életem szivárvány szárnyon
Szál, repül át ötven nyáron,
Megrebben fákon a levél
Sírra borulok - élek még!

Hideg kemény kövek alatt
Fekszel, - már békében, lassan
Minden mi szép volt még szebb lesz,
Hiányod enyhül - évekkel.
Mécses, koszorú, gyertyaláng -
Pillangó élet - rózsaszál..