LOVAS ZSUZSANNA LUX - Árnyék és Fény

Gondolatok
ArnyekEsFeny•  2019. szeptember 23. 19:33

CSILLAG AZ ÁGY ALATT

Szobámba zártam sértett lelkemet

A függönyt behúzom bárhogy is lebeg

,,Künn nyári alkony bíbora ragyog"

Benn fáradt sötétség, elhaló dalok.


Most, ma,  megfordult velem a világ

A polcról lesnek le rám a porcicák,

A számítógép duzzog, zakatol

Kéretlen szavakból lesz magányos Hold.


Felteszem hát bánatom az égre

Csillagok közé küldöm, fényévekre,

Szívemhez húzok most egy csillagot 

Keblembe zárom, Ő, tán örülni fog.


S ha nem tetszett neki az ötletem,

Kidobom őt, vagy az ágy alá teszem,

Nem gondolok többé már ővele,

Sértett bánatát többé nem viselem...



Az idézet Juhász Gyula Kedvesemnek című versének egy sora.

ArnyekEsFeny•  2019. szeptember 23. 19:29

ALKONYI CSENDÉLET

Narancs színben fürdik a lemenő Nap,

melegsége betölti az egész vásznat.

Előtte élénk kék fodros kis virág, 

karcsú indáján szellő táncot jár.

Zöld szárával integet, szól, hogy: 

"Itt vagyok! Ne feledj el engem,

bár már búcsúzom!"

S ahogy a kis virág lehajtja fejét,

A narancssárga égből - már nem látjuk, -

de lesz nagyon sötét. 

A nap már nem aranylik, lassan eltűnik,

bársony ablakában a kép már elúszik...


Képzeletemen túl vár egy új világ...

...Ha majd felébredek, engedd, kérlek,

hogy álmodjam tovább...

ArnyekEsFeny•  2019. szeptember 23. 19:27

OTT AHOL

Ott ahol az árnyak élnek, 

s ahol a vágyaknak már régen vége,

Ahol márvány kövön koppan a szerelem

ott élnek a megfásult szívű emberek...

Szemükben csillogás helyett matt űrmosoly,

sprőd hajfonatuk a szélben nem lebeg.

Hangjukban a sötétség sistereg, karcol,

Szívükből egy vércsepp buggyan ki, 

mely nem felejt...


ArnyekEsFeny•  2019. szeptember 23. 19:25

MA MÉG...

Ma még hiszel a csendben
hiszel a barátság erejében
hiszel a reggeli madár csicsergés szépségébe
de már elnémulnak estére a fák


ma még várod a sóhajt
mely lelked mélyéről fakad fel
s hiszed hogy lesz aki meghallja
kinek vállán majd megpihen


ma még nézed a virág színeit
puhán hullajtja földre szirmait
és benne látod az ébredő fényt
de lassan elhagy mint aki csak fél


én hinni szeretnék még egy-két táncba
ó adj még Isten néhány szép napot
s engedj hogy mosolyom osszam a világnak
s legyen majd kinek csók jusson


mozdulatunk ne jöjjön fájva


erőt adjon és hozzon szelet
Ó Isten legyen aki lássa
a virág kinyílt de hervadni
nem szeret...


ArnyekEsFeny•  2019. szeptember 23. 19:23

Találkozás

Lehet, hogy csak egy pillanat,

de ez a pillanat örök.

S ahogy a felhők ballagnak

a magasra nőtt fák fölött

lassan az álmom megszövöm.


Ahogy átölel két karod

s csókot hint rám az alkonyat

várj, öröm vagy, fel sem fogom,

csak kérlek ne törd össze majd

lassan szövődő álmomat.


Megláttalak és ennyi volt

rózsaszínű lett a világ.

Hagyva minden konvenciót

átlényegült a csók, a vágy.

Egy álmodott találkozás...