LOVAS ZSUZSANNA LUX - Árnyék és Fény
GondolatokArnyekEsFeny 2019. szeptember 23. 21:51
BACCHUS TÁNCOSA
Szüret van ma, és Bacchus táncosa
mindent adhat és mindennek oka,idejét múlta vidám fecsegőolykor gyermekként kicsiny szepegő majd könnyű vérű léha szeretőkinek ajkát megérinti a bőtermés íze, illata, zamata - csapodár mint az ifjú Hispala.Ám idővel és a szabadsággalHispala is - hűségével áldva -szemenként adja magát át nekimíg köntösét többé le nem veti.Szerelmes csókkal hinti kedvesét,őszi napsütésben vágy, s szenvedély,mind a forró nászi ágyra vágynak,mint szomjas utas, hűvös forrásra.
Szőlő gyöngyének sárga aranyahamvas bőrének fanyar zamata,tavasz napsütésben ifjú golyhó,őszi falevélen hamis pókhó.Táncol a levegő ringat ágat,csókkal szelídíti őt a bánat,hordót dongat, abroncsot kovácsol,űrébe issza a nagyvilágot.
Majd magába roskad egy áldott nap,amikor a sápadt Hold fényt nem kap,sötétség borul a kebelére,mint fekete sas kap az egérre.Elsiratja magát és vágyait,kedvese pillantását, álmait,átadja magát az őszi szélnekifjú, bolond léte így ér véget...
ArnyekEsFeny 2019. szeptember 23. 21:48
KARCOLATOM
Jégpalotám könnyeimből építem
Kerítése szilánkjai szívemnek.Ablakában jégvirágok kinyílnakKapuján a rácsok mindent kibírnak.Már azt hittem jégkoronám elvetem,Feloldódhat bennem egy-két érzelem.Lebontottam váram külső falait,Berontottak gonosz erők hadai.
Töviseit jéglelkemre verhetteÁdáz csaták harctere lett a szívem:Feloldódik bennem majd a sérelem?Nem lesz kristály, nem mardos a félelem?
Kristály csillog palotámnak ablakánMadár, fagyva nem dalol a fenyőfán.Újra bezár, mélyen elfed a lakat -Tavasz sem lesz soha többé: virradat.
Legmélyebbre váramba eltemetemRongyos szívem, mely szeretni sose mert.S amikor az árva néha próbálta,Ott maradt ő mindig nagyon megjárta.
Ne dobogj, te haszontalan bolond szív!A Pokolba bizony csak az Ördög hív.Ne mutasd ki soha, soha szerelmed!Jégpalotám legmélyére temetlek.
Ne mutasd meg alázatod hatalmát,E rút világ mellkasomon táncot jár!Ne simogass, akkor ha megkarcolhatsz,Csak azt érzik, ami rajtuk nyomot hagy!
Ne engedd a fényességet termembe!Drága Isten, én már sokat tévedtem!Mert megbíztam a halandó emberben,Azt hittem, hogy Jégpalotám felenged.
Ma már látom csodás csillag úgy leszek,Ha közel már senkit nem is engedek.Mindig dobban rongyos szívem, ha látomBarátságot szemeiben találom...
Pedig megcsal, csak idő, s majd meglátod,Hazudik Ő, ki a legjobb barátod.Megcsal, elhagy, hűtlen lesz a gyermeked,S a nyári szél, és az őszi fellegek.
Jégpalotám könnyeimmel építem,Kerítése szilánkjai szívemnek.Ablakába jégvirágot növesztek,Kapuján át senkit be nem engedek!
ArnyekEsFeny 2019. szeptember 23. 19:55
ENGEDJ REPÜLNI
Engedj repülni a szavak dallamán
átszelve mindenen, mit emberi szemtalán sose lát. Mit legbelsőbb kamrámeldugott zugán őrzök féltve, s talán...Engedj szárnyalni álmok tengerében,ne kérd számon, hogy valaha mit éltem,ha lehúz a sár, s betemet az iszapaz a halál lesz, s már nem kell a vigasz...
ArnyekEsFeny 2019. szeptember 23. 19:49
REGGEL
esőcseppel érkezik a hajnal
a virágszirma féltőn leperegmint lomha macska nyújtózik rajtaa köd mely tán feledést melengetpilláin csillog még ezüst cseppje majd kristállyá válik gyönyörködtet álmát őrizve új napot építcsodára vár mert vele van hite...
ArnyekEsFeny 2019. szeptember 23. 19:43
magamra zárom
egy időre bezárom szobám ajtaját
magamnak írok ne bántson senkit háta fényt még beeresztem nyitom a spalettát -majd újra behúzom szürkén most szebbnekem a világkint tomboló nyár van és sokszorvad vihara madarak elnémulnak majd újraszól a dalde nekem most nem kellcsupán a magánymagamra zárom hát a szobám ajtajáta számítógép recseg hangja csupa zajelnémult énekek foszlánya felkavarlépések zajától hangos a házbelül van a zord fájó elmúlás
magamra zárom kint vakít a fénymelegsége taszít - ó nem adom könnyedéna felejtést mely hoz feloldozástbordó függönyömön a szél táncot jár