LOVAS ZSUZSANNA LUX - Árnyék és Fény

Gondolatok
ArnyekEsFeny•  2019. szeptember 23. 21:51

BACCHUS TÁNCOSA

Szüret van ma, és Bacchus táncosa

mindent adhat és mindennek oka,

idejét múlta vidám fecsegő

olykor gyermekként kicsiny szepegő 

majd könnyű vérű léha szerető

kinek ajkát megérinti a bő

termés íze, illata, zamata - 

csapodár mint az ifjú Hispala.


Ám idővel és a szabadsággal

Hispala is - hűségével áldva -

szemenként adja magát át neki

míg köntösét többé le nem veti.

Szerelmes csókkal hinti kedvesét,

őszi napsütésben vágy, s szenvedély,

mind a forró nászi ágyra vágynak,

mint szomjas utas, hűvös forrásra.


Szőlő gyöngyének sárga aranya

hamvas bőrének fanyar zamata,

tavasz napsütésben ifjú golyhó,

őszi falevélen hamis pókhó.

Táncol a levegő ringat ágat,

csókkal szelídíti őt a bánat,

hordót dongat, abroncsot kovácsol,

űrébe issza a nagyvilágot.


Majd magába roskad egy áldott nap,

amikor a sápadt Hold fényt nem kap,

sötétség borul a kebelére,

mint fekete sas kap az egérre.

Elsiratja magát és vágyait,

kedvese pillantását, álmait,

átadja magát az őszi szélnek

ifjú, bolond léte így ér véget...

ArnyekEsFeny•  2019. szeptember 23. 21:48

KARCOLATOM

Jégpalotám könnyeimből építem

Kerítése szilánkjai szívemnek.

Ablakában jégvirágok kinyílnak

Kapuján a rácsok mindent kibírnak.


Már azt hittem jégkoronám elvetem,

Feloldódhat bennem egy-két érzelem.

Lebontottam váram külső falait,

Berontottak gonosz erők hadai.


Töviseit jéglelkemre verhette

Ádáz csaták harctere lett a szívem:

Feloldódik bennem majd a sérelem?

Nem lesz kristály, nem mardos a félelem?


Kristály csillog palotámnak ablakán

Madár, fagyva nem dalol a fenyőfán.

Újra bezár, mélyen elfed a lakat -

Tavasz sem lesz soha többé: virradat.


Legmélyebbre váramba eltemetem

Rongyos szívem, mely szeretni sose mert.

S amikor az árva néha próbálta,

Ott maradt ő mindig nagyon megjárta.


Ne dobogj, te haszontalan bolond szív!

A Pokolba bizony csak az Ördög hív.

Ne mutasd ki soha, soha szerelmed!

Jégpalotám legmélyére temetlek.


Ne mutasd meg alázatod hatalmát,

E rút világ mellkasomon táncot jár!

Ne simogass, akkor ha megkarcolhatsz,

Csak azt érzik, ami rajtuk nyomot hagy!


Ne engedd a fényességet termembe!

Drága Isten, én már sokat tévedtem!

Mert megbíztam a halandó emberben,

Azt hittem, hogy Jégpalotám felenged.


Ma már látom csodás csillag úgy leszek,

Ha közel már senkit nem is engedek.

Mindig dobban rongyos szívem, ha látom

Barátságot szemeiben találom...


Pedig megcsal, csak idő, s majd meglátod,

Hazudik Ő, ki a legjobb barátod.

Megcsal, elhagy, hűtlen lesz a gyermeked,

S a nyári szél, és az őszi fellegek.


Jégpalotám könnyeimmel építem,

Kerítése szilánkjai szívemnek.

Ablakába jégvirágot növesztek,

Kapuján át senkit be nem engedek!

ArnyekEsFeny•  2019. szeptember 23. 19:55

ENGEDJ REPÜLNI

Engedj repülni a szavak dallamán

átszelve mindenen, mit emberi szem

talán sose lát. Mit legbelsőbb kamrám

eldugott zugán őrzök féltve, s talán...


Engedj szárnyalni álmok tengerében,

ne kérd számon, hogy valaha mit éltem,

ha lehúz a sár, s betemet az iszap

az a halál lesz, s már nem kell a vigasz... 


ArnyekEsFeny•  2019. szeptember 23. 19:49

REGGEL

esőcseppel érkezik a hajnal

a virágszirma féltőn lepereg

mint lomha macska nyújtózik rajta

a köd mely tán feledést melenget


pilláin csillog még ezüst cseppje 

majd kristállyá válik gyönyörködtet 

álmát őrizve új napot épít

csodára vár mert vele van hite...

ArnyekEsFeny•  2019. szeptember 23. 19:43

magamra zárom

egy időre bezárom szobám ajtaját

magamnak írok ne bántson senkit hát

a fényt még beeresztem nyitom a spalettát -

majd újra behúzom szürkén most szebb

nekem a világ

kint tomboló nyár van és sokszor

vad vihar

a madarak elnémulnak majd újra

szól a dal

de nekem most nem kell

csupán a magány

magamra zárom hát a szobám ajtaját


a számítógép recseg hangja csupa zaj

elnémult énekek foszlánya felkavar

lépések zajától hangos a ház

belül van a zord fájó elmúlás


magamra zárom kint vakít a fény

melegsége taszít - ó nem adom könnyedén

a felejtést mely hoz feloldozást

bordó függönyömön a szél táncot jár