LOVAS ZSUZSANNA LUX - Árnyék és Fény

Életmód
ArnyekEsFeny•  2019. január 1. 21:31

Szabad-dal

Engem még úgy tanítottak 

hogy mindenkinek szót fogadjak

voltam engedelmes gyermek

aki tisztelte a felnőtteket

voltam 

igen voltam úttörő

mit eltorzít a csúf idő

mást mondanak a szavak mint a jelentése

voltam elsőáldozó a keresztségben

amit mondtak mind megtettem

csak a szám járt

éjjel-nappal 

úgy  mentem neki a falnak


de egyet tudtam és éreztem

szabadság az élet része

s ha kellett elmentem

ha akartam visszajöttem

fordult az élet körülöttem

alakultam vagy örültem

szerettem és szerettettem

szültem majd felneveltem

aztán fájdalommal elengedtem

ettől is boldogabb lettem


de ha valaki megkötött

tulajdonolt engem gyötört

akkor gyorsan elfutottam

szabadságom fel nem adtam

vállaltam ha rosszul döntök

hogy a világ reám köpköd


bánatomban s víg napokban

Istent bizony el nem hagytam


múlnak felettem az évek

gúzsba kötéstől nem félek

nem mondok le semmiről

az idő majd feltöröl 

minden rosszat 

s örökre él bennem

szabadságom öntörvénye

nem férek a kalitkába

a mások skatulyájába

szeretnek vagy nem szeretnek

egyedül csak így győzhetek


szél sodorja a hajamat

vihar tépi szoknyáimat

csókkal tánccal élek én

szabadságom nem remény!

ArnyekEsFeny•  2018. november 20. 21:25

Nagytétényi macskakövek

Ma este, ahogy sétáltam az utcán,
macskaköveken megcsillant a fény,
arcom verte a a szilánkokban hulló eső
láttam, ahogy esőkabátjában 
az ősz átadja helyét.
A tél, még kicsit tétovázik,
jönne, de fél,
évek óta nem volt fehér a karácsony,
elvárják tőle, de nem tudja még.
Milyen legyen, ha megérkezik
hozza-e fehér bundáját,
vagy mutassa meg  a maga valóját,
vegyen magára feketét?


Ahogy néztem a csillogó macskaköveket,
cikáztak fejemben a gondolatok.
Mi végre élünk itt e földön,
miért ez az egész?
Mit viszünk majd az utolsó útra,
aggodalmat, vagy kincseket?
Hogy fogom elcsitítani haragvó
békétlen lelkemet?
Nagytétény csillogó kövein
meddig lelem meg jó helyem,
Lesz-e aki majd befogad,
vagy mindenki elhagy engemet?


Fénylik, csillog a kő,
az eső még csipkedi arcomat,
magam után hagyok-e valamit,
- talán egy gyermek szívében?
De most, még vár rám sok esős este,
vár még sok megválaszolandó, 
vár a felelet...
Adnék én többet is, ha lenne...
De a banké már az életem...


Mit fizetek évek óta, s nem apad,
csak dagad hitelem,
már úgy feladnám az egészet -
de tudom, hogy nem lehet!
Sebaj! A túlvilágon nem lesz tartozásom,
addig ha kell, csak fizetek,
fizetek, amíg csak csillognak
a fényes, nagytétényi
macskakövek...

ArnyekEsFeny•  2018. október 10. 22:15

Tenyeremben hordom

Nézem becsukott kis szemed,

Hallom, ahogy szuszogsz édesen,

Elért az álom, angyalszárny

Terül rád, vigyáz az éjjen át.


Minden lépésnél féltelek,

Minden álmom őrzi lényedet.

Kinyújtom feléd két kezem,

Tenyeremben hordom lelkedet.


Este van, s őrzőm álmodat...

Nagymamádként áldom sorsomat.

Imádkozom érted kicsim,

Mosolygásod mindig felvidít.


Angyalszárnyak suhannak át

Csillagos őszvégi éjszakán.

Meleg paplan puhán ölel,

Reggelre - arany napfény növel.


Ma még "elférsz" tenyeremben,

Elloptad szívem, szeretetem,

Tudom, hogy felnősz majd egyszer,

És te leszel a legjobb ember!

ArnyekEsFeny•  2018. szeptember 22. 22:23

Szürke szombat

Megbántott lelkem viszem hozzád,
Mint mindig, megnyugvást nálad keresek.
Csobbanó hangod megnyugtató csobogásod
Zene fülemnek, vígasz szívemnek.
Ma szürke vagy, mint feletted a fellegek.
Világos van, mégsem játszanak hullámaidon

A nap sugarának fényei, nem csillogsz,
Nem ragyogsz, - talán csak nekem…
Szürkén folyik tovább a vized,
S mit ember alkotott, magadból kiveted.
Levettem cipőmet, hogy érezzelek,
Hűvös, kavicsos Duna-part.

Nézem, ahogy a vadkacsák megkerülik 
A hatalmas köveket, s felfelé úsznak
Néha elmerülve – a Dunának habjai között.
Az ősz kihűlt leheletével simogatja talpamat.
Szürke ma minden, a többi szín eltűnt
Feloldódott a szomorú szombatban…

Jó veled. Hatalmas kidőlt fa őrzi partodat, 
Üllőhelyként szolgálva nekem…
Itt ülök partodon, nézem az eget,
S te örvényeiddel vigasztalsz engemet.
Megfáradt gondolataimat eléd hoztam,
S te újra és újra elmosod minden gondomat.

Hozzád jöttem, itt voltam veled,
S te újra „tetted a dolgodat”, -
Velem lüktettél, hallgattál,
S megsimogattad szellőddel arcomat.
Itt jártam, hogy megcsodáljalak,
S hogy halljam megnyugtató dalodat…


ArnyekEsFeny•  2018. szeptember 17. 19:59

Esti játék...

Puha léptekkel közelít az este,

Játékra hív, lelkemet kileste,
Elő vette kártyáját, keverte és osztott,
Rám mosolygott, 
S fájdalmam köddé foszlott.
A szürkületből előlépett egy gyermek,
Mosolyával fényt adott e jelnek,
Együtt lehetünk, vidám lesz az este,
Boldogság költözött szívembe…

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom