LOVAS ZSUZSANNA LUX - Árnyék és Fény

Életmód
ArnyekEsFeny•  2019. május 13. 22:57

BOLDOG-MONDÁSOK

Lelki szegények


Boldogok a lelki szegények

mondja nékünk az Úr

és mi soha nem értjük 

mitől boldog a balga 

bús szegény ember 

aki küzd vadul


mitől lesz boldog kinek nem jut

csak a barna föld sara

aki nem találja 

ki lehet önmaga

mitől élvezi majd az életet szépnek 

kinek sarkában a fájdalom lépdel 

konok fájdalmát le se teszi 

éjszakára talán őt elengedi

s majd újra imára kulcsolja kezét

de nem tudja napja mennyit ér


és mégis ő hordozza a titkot magát 

mibe belefájdul a hitetlen világ 

mert csak nézi de nem érti meg

bolond - gondolja

majd tovább siet


pedig többet tud mint korántsem

sejtenéd

nála a titok mert elfogadta

földi életét

s a földnek nem sarát látja

látja benne a csodát 

érzi hogy miből nő ki a virág

és a hatalmas ezredéves fák


látja a föld sarában felnőni a gyermeket 

kiért anyáknak imája zengedez


és valóban boldog hisz övé a hite

tengerben úszó halak és a gerlice

minden övé és így nem kell más neki

mert megtanulta már boldoggá ez teszi


zenél neki bokorban a madár

szellő sípját fújja levelén rezeg a hárs

nem kíván többet csak mi övé lehet

s lelkében pillangók repdesnek


lelki szegény mind ki tudja jól

pitypangnyi életünk  valahol

lebeg a létezés szellemsíkján át

gazdaggá teszi a szeretet-láng


ki mindent megkap de lelkében 

kárt vallott

lehet bárhol de tudja jól

megnyeri tán a világ kincseit

s elveszíti szíve színeit


boldog tehát ki nagyra sose vágy

nem vonzza ábrándokból szőtt

hártyafalú vár

ki magáénak tudja szerelmét gyermekét

Istennek ajánlva lelkét és kezét...

ArnyekEsFeny•  2019. május 8. 23:04

Tökszüret

Emeld a töködet Julcsa!

Ez a boldogságunk kulcsa!

Nagy töködet ne ráncigáld!

Emeld fel, mint gumilabdát!


S ha már ennyit tökölődtél,

Töltsünk meg egy üres bögrét,

Tegyünk bele tökszirupot,

Igyunk egyet, kis huncutom!


Ma lesz tökünk nekünk bőven,

Szüretelünk, kell jövőre!

Tökéletes lesz a jövőnk!

Sárguló szép tökünk megnőtt!

ArnyekEsFeny•  2019. március 25. 23:15

Fáradt vagyok

Fáradt vagyok szeretni

enni inni létezni

fáradt vagyok aludni 

fáradt vagyok felkelni


zúg a fejem

forog a világ

elszökik a padló

fejre áll az ágy


kopog a fejem

bizsereg a láb

fáradt vagyok félni

fáj a nagy világ


fáradt vagyok örülni

vigyorog a kár

varjak repdesése

halál kör vár rám


kopár egyszínű

a golgotavirág

megszürkült számomra

a zöldülő faág


elfáradtam hinni

fáj az imádság

poklom lelem fejemben

rám rivall a tán


elnyűtt a testem

szavad a bánt

ne mond semmit ma holnap

agyam lüktet 

hát

segíts

segíts

fáj!

ArnyekEsFeny•  2019. március 25. 23:12

Megkövült pillanat

Add ide a labdát pajkos kis kutyám!

Ha megtartod, bíz - nem játszhatunk tovább!

Pedig jó játék, - bár lassan véget ér,

Újra eldobom majd, ha kezem elér.


A leány a labdát, sose éri el, 

A kutya csak ül, és meredten éber.

Az utcán mindenki reájuk figyel

Napos délelőtt, és havas éjjelen.


Körülöttük már nem múlik az idő,

Az óra ketyeghet, a szél süvítő.

A boldog játékosság pillanata

Megkövülten ül a fa árnya alatt...

ArnyekEsFeny•  2019. január 1. 22:40

Örök-nő (gondolatok szilveszter éjjelén)

Voltam én is reményteli 
ifjú szép leány
voltam
s mégis elhagytak 
egy karácsony éjszakán
aztán lettem szerelmes
szép asszonnyá 
de jobban kellett
nálamnál a pohár


voltam én is reménytelen
elhagyott szerető
s az hogy én mentem el
az nem változtatta meg a jövőt


álltam fáradtan várakozva
a vacsora-asztalnál
és nem tudtam a párom
merre jár
voltam aki után vágyódott
több férfi is talán
s még se szólt egy se csak akkor
amikor már nem állt a vár


táncoltam olyan éjszakán
amikor bájban dalban fürdőzik 
a "lány"
és reggelre az álom összedőlt
mert már foglalt volt a "szép jövő"


makacs voltam és eltaszítottam
azt ki szeretett
s volt hogy tévedtem mert 
értem "nem tette" meg
voltam több mint a munka
de voltam annál kevesebb
voltam az elhalványult álom
mit későn tudtam meg


éltem vele és éltem nélküle
főztem vasaltam dolgozni mentem
s ha a másikra bánat borult
vállamra ültettem csak úgy
hanyagul
cipeltem nem szóltam 
rendületlenül
s a másik elfogadta rezdületlenül


neveltem gyereket és szerettem nagyon
fejemre olvasta 
amit meg nem kapott
hallgattam
hogy ne felejtsem el
voltam én is fiatal


s reményem hogy te is megöregszel


ma már átnézek a fejek felett
szerető kedvesért nem ejtek könnyet
nő vagyok és az is maradok
amíg csak élek én
örök-nő maradok.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom