LOVAS ZSUZSANNA LUX - Árnyék és Fény

Zöld fenyőfa alatt árnyak,
Ezüstös tobozt csodálnak.
Hideg hópelyhek csillognak
Az éjben - szállnak boldogan.


Fehér ruhába öltözött
Fagyos hókristályok között
Gyermekkórus éneke szól,
Kis Jézusról  újra dalol.


Eljött a szent szép karácsony,
Szívemben láng, tűzparázson
Újjá éled a szeretet,
Küldi útjára a szelet...


Szél viharban, hófúvásban
Él a világ elmúlásban,
Haldoklik a szív, szeretet,
Megváltójáért sír, eped...


Nyisd meg hát szíved ajtaját!
Engedd be a Krisztus-csodát!
Betlehemnek csillag-fényét
Világunknak reménységét!

Talán reád is vár az éj,

Ha felhő fedi a kék eget,

te vagy a Nap, mely megteszed,

hogy langyossá változzék az esőcsepp,

arcomról lemossa az út porát,

-          pedig árnyékot vet a felhő Rád.

Ha leszállt már az éj-sötét,

te vagy az égen a Csillag-Fény,

mely bevilágítja az elrejtett ösvényt

az erdőben,

s hagyja, hogy a tisztáson pihenjen

minden eltévedt kis madár…

Ha fölkel reggel a lusta fény,

és rád veti első tekintetét,

mosolygós lesz, dalra fakad,

mert ez a Te napod, a legigazabb!

Születtél, itt vagy, ez nagy öröm!

Emberlétedben gyönyörködöm,

s kívánom hosszú és szép legyen

minden napod és éjjeled!

Kinn az utcán peregnek a szemek,

Esőcseppként hullanak alá.

Benn a szobában alszik a sok gyerek

Szuszogásuk adja szívem dallamát.

Ma éjjel én vigyázok rájuk,

Felvettem nagymama ruhám,

Este még táncoltunk, danáztunk,

Utána várt reájuk az ágy.

Paplan alá bújt a mese és zene,

Elringatott az esti eső-tánc,

Dübörgött és zuhogott ma este

Fényes villám – csendes éjszakán…

El kéne engednem e napot,

és várni a holnapot,

zümmögő darazsat és

viharos eget,

repülőket, melyek

mélyen szántják az eget…

El kéne engednem e napot,

zűröst, zavarost, kavargót,

de nem tudom elérni

a csendet,

nem tudom letenni,

nem enged.

Elkéne engednem e napot,

hagyni hatni a jövőt,

a forgó csillagot,

szeretni, amit még nem tudok,

hallani azt is, amit talán

nem is akarok.

El kéne engednem e napot,

és várni a holnapot…