LOVAS ZSUZSANNA LUX - Árnyék és Fény

Amikor azt mondtam

Szerelmem csak tiéd,

Nem hamiskodtam,

Szívem meghajolt, hozzád térdepelt,

Várta, hogy magadhoz emelj!

Vigyél a csillagokba, ott legyek Veled,

 – kedvesem.

Nem mondtam el Neked,

Mert azt hittem tudod,

Ha van alkalmam, segítek másokon.

 

Ha más bánattal teli szívvel

Mondja el, hogy mi bántja,

Mitől dobja el majd

Életét, nem is oly sokára,

Akkor – ha tehetem, szép szavakba

Öntöm szíve bánatát,

Hátha segít a szó élte alkonyán.

 

Megértem, mert én is voltam egyedül.

Még akkor is, ha a csend nem

Társamként került

Életembe,

És nem fogott át, ringatott a kétség

-          mert akit megérintett már

A végtelen és kihűlt világ, -

Az hálás a szavakért,

Melyek megértik zavarát.

 

Bíztam Benned, mint szikla

Olyan voltál Nekem,

Nem sejtettem, hogy olyat vársz

Tőlem, amit Te soha nem adsz majd

Meg – Nekem.

Csupán baráti szó, mit én másnak adhatok,

Mert minden más foglalt Nálam,

-          én a tied vagyok!

 

 

Lassan hervadok, elfutó szerelem…

Búcsúzóul, fogadd el könnyemet!

Mindig ez volt, és ez a női sors,

A férfi szabad, a nő láncban honol…

 

Nincs magyarázat, csak sok-sok tévedés…

Gondolkodj el ezen! Szeretlek!

-          Bár ez neked kevés!

Ne tégy semmit, csak ülj mellettem,

Engedd, hogy megszólaljon a csend!

Ne mozdulj, hogy érezd, ahogy a szél repül,

Hagyd, hogy ne éljek egyedül!

 

Ülj mellém, hogy halljam a lélegzetedet,

Érezzem illatát egész lényednek.

Űzd el mellőlem végleg a magányt,

Nem kérek semmit, csak légy itt,

-          vigyázz rám!

 

Az ifjú lányka oly üde illatos,

Szép szavak számára kábító dallamok

A Széptevőnek ez kell

Csupán és semmi más,

S ha megkapja szűzies kincsét,

Már indul is tovább, és vissza se néz.

 

A Széptevő most már mással szemez,

A fiatal hölgyekre vet immár szemet.

Hódít, udvarol, ám ha az ifjú hölgy -

Házasságot emleget, - a Széptevő eltűnik,

S őt meglelni többet nem lehet.

 

Rájön, hogy legjobb a szingli nő,

Harmincas, önálló, nem összeköltöző.

Virág, ajándék módjával jöhet,

De még a vacsoránál is felesben fizet.

Elég a Széptevőnek, ha dicséri alkatát,

Erős lelkét, és önállóságát,

Ha mondja: tetszik, hogy elhivatott és makacs,

Karriert épít és mindig szabad.

 

Ám de a szingli nem főz, étterembe jár,

Így hát a Széptevő újra vesz irányt.

Meghódítandó terület a szépasszony maga,

Nem kell nősülni, mert már férje van.

Az udvarláshoz virág, és ajándék se kell,

Különben gyanút fog a férj, s az nem kell!

Behízelkedi magát a Széptevő,

Gyakran barátja – nem csak a nő.

 

Hisz könnyebben jár az asszonyhoz az „Úr”,

Ha néha a Széptevő a férjjel is vonul,

Az asszony főztje bizony csábító,

Egy asztalhoz ülni izgalmas piszkosul.

S mind az, amit az asszony tenni kész,

A Széptevőnek lassan szívéig ér.

Itt esik csapdába a szabad hódító,

Ki ettől a ponttól bilincset hordozó.

 

Jöhet még éltében száz meg száz kaland,

Csak azt nem kapja meg, mit végre akar.

Az asszony nem tágít, bár kissé kacér,

Férjével marad, - ha nem botor,

Csak így nem lesz élete „nyomor”.

 

Mert ha feláldozza szívét s életét,

És elhiszi, mit mond a Széptevő személy,

Csak egy lesz ő is, akit meghódított

Szerelmet nem kap a férjét elhagyó

Asszony, csak magányt,

S várhatja újra, ki majd vár őreá.

De ha kitart, és csupán flörtöl ő,

A Széptevő lesz az, aki örökkön örök

Fájdalomban és vágyban ég.

Magára vonva végleg

Az ég ítéletét. 

Már-már azt hittem, barátok vagyunk,

Hogy beszélgetéseink életre hívnak,

Hogy elfelejted fájó kínjaid,

És lesz kedved élni újra.

 

Megtettem mindent, mit lehetett.

Messzi távolból küldött üzenet…

Időt és erőt nem sajnálva,

Veled töltöttem az estéimet.

 

Most azt mondod, minden hiába.

Nem kell az élet és nem kell a szó.

A fájdalmad olyan hatalmas,

Mint tavasszal áradó folyó.

 

Tévedtem volna? Nem tudom.

Kiderül, ha elolvad a hó.

- Írás jelek nélkül -

 

Elhalkult a hangod a telefonban

fáraszt a beszéd

kiábrándult mondatok

feltörő köhögés

nincs pont

én nem teszem ki

te se tedd

álmodó lélekkel adj nekünk hitet

Te

aki Isten tagadó vagy

mert nem benne hiszel

hiszel csupán a jóban

s hogy jónak e világban

 lenni kell

nem megbocsátást várni

csak szeretni

önzetlenül

és azt mondod nem kell

senkinek

az az érték amit te

 képviselsz

maradj még itt a földön

neked itt van helyed

érték vagy

hirdesd élettel!