LOVAS ZSUZSANNA LUX - Árnyék és Fény

Barátság
ArnyekEsFeny•  2017. május 6. 22:10

Ámítás

Mindenkit becsaphatsz, 

de önmagad sosem,
kábító ámítás, 
mit magaddal teszel.
Szerelem játéka,
szellőnek csengése, 
minden a szavakban,
semmi a tettekben.


Kereső pillantás,
elkésett mese
évekig bújtatott sóhajod
szakad fel,
lelkedben hangulat
keresi helyét,
milyen napra ébred,
nem tudja reggelét.


Éltető szavakkal
szólítsd újra meg, 
símogató ölelését 
képzeld újra el!
Aztán a párnád puha
melegét járja végig
kezed, érints szellemét!S ha indul, hát engedd el!












ArnyekEsFeny•  2017. április 18. 14:29

Ha vársz rám...

Ha vársz rám,  egyszer ott leszek, 

ahol rózsaszínűek
a fellegek.


Magam mellett 
foglalok helyet neked,
csendben üldögélünk majd,
az eső csepereg...


Az idő nem barátunk,
ellenünk van,
hadban állunk.
Reményünk lehet.


Mellettem van a te helyed.






ArnyekEsFeny•  2017. április 10. 00:33

Csak így tudtad...

Elsodort egy szellő, 

Elrepedt egy pohár,
Legördült egy könnycsepp
- rád tört a magány.

Hangom megvigasztal,
Szemem felüdít,
Visszahozzák hozzád
- elmúlt vágyaid.

Mindig tudtad magadról,
Társra sose lelsz,
Sokáig nem értettem
Hogy vagy velem, nélkülem.

Ma már mindent értek,
Nemes tettedet,
Láncaid, és terhed
Vállamra nem tetted.

Távol tartottál magadtól,
Hogy örökre legyek,
S most hogy már megértem
Köszönöm Neked.

Vannak emberek, -
S te megad vagy ilyen -
Aki csak széttépi kedvesét,
Ha átszövi élete.

Megtartó szerelemmel
Őriztél engemet.
Magadba fojtott lélegzettel
Engedted el kezem.

Most, hogy már mindent értek,
- itt vagyok Neked.
S ameddig a szívem dobog,
megfogom kezed.

Hálával, és szeretettel
hogy megőrizted nekem
azt, hogy mindig volt egy ember,
- akihez bármikor mehettem....

Csak így tudtad megőrizni
 - egy életen át, -
Csak így tudtad nekem adni
szíved dallamát...

ArnyekEsFeny•  2017. április 9. 22:34

Kamarás Klárának

(Kamarás Klára  Hajnali töprengéséhez)


Maradj még, ne lépj, 
lépjen árnyékod, ha kell, 
 saját lábad a sínre ne emeld! 

Elillan az árnyék, mikor rásüt a nap, 
Csörgősipkád alatt egy Angyal halad, 
Öreg vekker ritmusra ketyeg, 
Küldd még nekünk, küldd még lelkedet! 

ArnyekEsFeny•  2017. február 27. 21:38

Unom már!

Unom már, hogy másról se szól az életed,

Csak hogy valakit hibáztass!

Te ugyan mit teszel, hogy másnak örömet okoz?

Azt mondtad, hogy akit te szeretsz,

Annak mindent megteszel.

De megkérdezed-e hogy neki vajon mi kell?

 

Bármit mondok, csak fintorogsz,

Ha nem úgy szólok, te háborogsz.

Unom már!

Elég volt!

Az összes energiámat leszívod!

Nem vagyok hajlandó csak azért

Utálni az életet,

Mert te elrontottad a tied.

Sajnálod magad, hogy

A lakásod elveszik,

De semmit nem teszel, mi helyzeted rendezi.

 

Fenyegetődzöl, hogy már nem élsz soká,

Nem akarod a sorsodat tovább!

Feleséged nincsen, gyűlöl, elhagyott,

Gyermekeid soha látni se akarod.

 

Mondd, te semmiben nem vagy hibás?

Minden, amit átéltél, abban te voltál csodás?

Én belefáradtam, hogy „vigasztaljalak”,

Elengedem kezed, jó éjt! Aludj csak!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom