LOVAS ZSUZSANNA LUX - Árnyék és Fény

Egy barát messze ment,

Vitte hazája szép dalát,

Vitte múltját, szerelmét,

Vitte bőröndben bánatát.

Egy barát elindult egyszer,

Keresett, új hazát talált,

De itt maradt a lelkének egy része,

Még ha nem is látja tán…

Egy barát messzire ment,

Élete megváltozott,

Szeretetünk kíséri bárhol él,

Mi itt maradtak, Rá – gondolunk!

A nagyvilágban bárhová kerüljünk,

Falunkból elindult szívünk

Együtt dobog,

Kívánom, bárhol élsz légy boldog,

Mindenhol segítsenek az angyalok!

Elkéstem tudom, sajnálom nagyon.

Szomorú szemű szép asszony
Ne higgyél senkinek, 
Szomorú szemű szép asszony,
Az élet kegyetlen.

Barna hajadba túr a szél
Könny fut a szemedbe,
Barna hajadba túr a szél,
Nem simogatja meg.

Megélt éveid kincseit
Őrizd meg szívedbe,
Megélt életed kincseit
Ki érdemli majd meg?

Ha tükröd néha mást mutat,
Ne higgy a tükrödnek,
A tükröd néha mást mutat -
De Isten átölel!

Írnék szépet, írnék jót,

Mint kisinas olvasód -
De elakad a toll, a gép,
Mert olyat mint te - nem írtam még...


Kívánom e szép napon,
Tintád ki sose fogyjon!
Versbe szedett életed
Hozzon fényt, és szép legyen!


Ha az élet komisz, bánt,
Szép verseddel mondj imát.
Betű, szó, és mondatok...
Áldássá vált holnapok...

Tudod, vagy nem tudod,