Jelenéseim

Nem tudom megrettenjek-e

Álmaim fura képein - 

Nem tudom, ismeretlennek

Fogadjam-e érzéseim?

Az idő lassan lepereg,

A tengeren vitorlát bont

A hideg zord, elepedek,

Arcodnak vonalát vágyom

S tudom ablakon áttekint -

Gőz vagy felhő, s Ő rám tekint...

Kavargó, forrongó agyam

Hordozza a mosolytalant...

Talán őrült kábulatban

Talán örök ámulatban -

De határtalan világban

Lebegek, fájok, virágban.

Vedd le végre kalapodat,

Hajtsd meg előttem magadat...

Utazz a felhőkben, vágyban

Lépj elő, harapj almádba!

 S ha elért a végső álom,

- a fogadást én majd állom -

S te imádkozz, mert más út nincs,

Reméld, hogy Isten ránk tekint.