Hosszú út

ArnyekEsFeny•  2019. szeptember 23. 22:12

Apró tollpihe pihen meg vállamon,

Fehér felhőket küld le a szürke ég.

Hosszú útra indultam, s nem tudom még

Rejtett ösvényét értem-e, vállalom...


Idővel a selyemszínű hajnal-fény

Ragyogása oszlatja a felhőket.

Egy kéz vezet, hogy az eljövendőket

Vállalni tudjam, s ne féljek soha én.


"Szívemre száll a csöndes őszi álom "

Bármerre fordulok, Istent találom,

Mint egy magamban elbújtatott csodát.


Megrettenek néha. Ó, az út sötét!

De imára kulcsolt kézzel - vár remény...

Felfedezem énem titkos rejtekét!


Az idézet: Áprily Lajos: Szonett; című versének egy részlete


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!