HAZA-HARANGOK

Némuljanak el a harangok,

tépje a fákat vad zivatar,

sikoltson orkán, zúgjon tenger,

keservébe dőljenek falak!

Üvöltsd az égre szenvedéllyel,

minden mi emberi volt - elhalt!

Férgek zabálják fel az igazt.

Némuljanak el a harangok,

ott, hol sírné kéne, nevetünk -

kínunkban rázkódik a vállunk -

elfojtott fájdalmat cipelünk.

Nagyapa mesél gyermekének

apjától hallja meg a fia:

bízunk a jövőben remélve,

újra lesz szép, nagy Magyar Haza!

Némuljanak el most a harangok,

álmát hagyja el, Hazám, gyermeked!

Szóljanak újra azok a dalok,

mitől megdobban a magyar szíve!

Majd zúgjanak újra a harangok!

Hirdessék hogy száz év letelt, letelt!

S ha lesz, üdv-rivalgó harsány hangon, 

vagy ha úgy kell, hát temessenek el!