Ha magányra vágysz, légy családanya

Ha magányra vágysz, légy családanya.

Mindenki elmondja búját-bánatát;

A boltos morog, ha nincs elég apród.

A kutya is Tőled vár kaját.

 

Az anyósodnál mindig minden megvolt,

és soha nem volt rendetlenség. SOSEM!

Hallgatod, hogy ki milyen

csodás volt – fiatalon –

ej de rég volt, de rég!

 

Bezzeg a mostani anyák!

Mit tudják ők mi az a meló!

Nekik már pelenkát sem kell mosni!

És a babételt is a boltban veszik!

 

A szomszédod zavarja a pórszívó zaja,

a mosogatóban az edény veled szemez.

A férjed sértődött, mert nincs reá időd,

és soha nem érsz rá beszélgetni vele.

Már csak arról beszéltek, mit, mikor, mire..

 

Téged hívatnak  be az iskolába

elmondják, hogy neveld a gyermeked,

Nem tudja a szorzótáblát,

és nem írja meg a leckét sosem!

Ejnye Anyuka! Hát miért nem figyel!

Minek  vállaltak akkor gyereket,

ha..

 

Nagy hűhót csapnak majd

az anyák napja miatt…

Olyan, mintha téged ünnepelnének,

-          pedig mindenki menne már haza.

 

Közben múlnak az évek,

és a hajfesték nem fedi el az ősz hajszálakat.

 

Nincs elég anyák napi vers,

olyan gyorsan lezavart ünnepség-sorozat,

amely feledtetni tudná, az üres szavakat.

 

 

Ha este tíz után van még erőd,

Nézz a tükörbe, és ne feledd:

Történjen bármi, Te vagy a hős!

Bár valószínűleg nem vagy tökéletes.

 

Biztos, hogy a gyermeked miattad szemtelen,

-           a kor szelleme nem hat rá! Dehogy!

A férjed csak te érted dolgozik

-          Ő egy percig se munkamániás!

Az anyósok mind tökéletesek,

náluk mindig rend volt és tisztaság.

Csak azt nem tudom, hogy akkor miért

menekült minden gyermekük – talán még

hét határon is át!

 

Egy szó mint száz, egyedül maradtál,  de ne félj!

Biztatást akár mondhatnék Neked,

de hazugság miért hagyja el ajkamat,

mert én is egyedül

csak Istenben hiszek!