Felhődívány

FELHŐDÍVÁNY

Ma még a sárga ég alján világít a Hold

párnája nyugodt, vigyázó, ringató.

Mint üveggyöngyök úgy hullnak reám puha

esőcseppjei, mint vízben a kékítő,

úgy oldódnak fel az éjben szívem vágyai.

Ringató mesékben ha hinni tudnék még,

vigyázó lépteimmel feléd indulnék.

Biztonságban bekuckóznék karjaid közé,

ha ringató meséidben hinni tudnék még.

Holdvilág mutass utat, őt merre lelem?

Párnája én legyek, ölembe rejtsem el!

Szerelmem ringassa, s ölelő karom,

felhődívány álomképben látni, őt akarom!

Mélység, mely alatta hív, és visszahúz

Földi létünkből egy más világba jut.

Ó ne engedd, hogy a szellő bumfordi dalát

bánat ének kövesse, s ne várja nászi ágy!

Álomképem add jutalmul, s játssz kicsit velem!

Felhődívány legyen most már az én lakhelyem!