Fel-kiáltó-jel

ArnyekEsFeny•  2017. június 7. 21:03

Elég volt az emberekből!

Ne legyen a közelembe senkisem!
Mindenki akar valamit!
Semmi nem kell csak nyugalom!
Hagyjatok végre békén!
Magam akarok lenni,
Nem vigyázni, hogy hogy szólok, beszélek,
Vagy hogy mit eszek.
Magam akarok lenni, végre Önmagam!
Nem arra gondolni Neked mi lenne jobb. 
Nem kell, hogy megérts, hogy segíts,
Hogy elviselj!
Menj el!
Te is, Ő is,
Mindenki!
Végre nyugalmat, cseppnyi csendet, békét
AKAROK!
Ne matass mellettem a polcon!
Ne kérj tőlem egy pohár vizet!
Ne hívj fel, mikor éppen vezetek
És ne mondj semmit, és ne is kérdezz!
A saját fejembe saját gondolataimat nem
Hallom, 
Mert mindig van Valaki itt, s ha nem itt, 
Akkor ott...


Tudom, örülnöm kellene, hogy messzire elkerül
A magány.
Tudom, áldottnak kéne éreznem magam,
Hogy mindig számítanak rám.
Isten bocsássa meg, de emberből vagyok, 
És sok ami sok, 
De már nem akarom...
Isten bocsássa meg, és adjon békességet is!
Minek a pohár ha üres, szomjat csak a víz
Csillapít!


Türelmetlenségemet csitísd le jó Uram!
Adj néhány csendes holnapot - 
Aztán majd jöhet, az újabb roham...



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

ArnyekEsFeny2017. június 25. 20:28

@Mikijozsa: köszönöm, hogy olvastad

Mikijozsa2017. június 8. 08:01

"mindenki akar valamit" egyre nagyobb az önzés, így van...sajnos