Csak néhány percet adj!

Csak néhány percet adj, 
mi egyedül enyém,
amiben feloldódik bennem
a remény.
Csak néhány percre kérlek,
hagy legyek magam!


Ne akard, hogy jó kedvem legyen,
hisz nincsen bánatom,
csak szól hozzám a csend.


Nem a televizió, vagy rádió
üvölt, s nem akarom hallani
ahogy felbőg a motor.
Magamat hallgatom, - amíg engeded,
tehát hagyj magamra, 
hogy magammal legyek!


Nem haragszom.
Nem keserű bennem a szó.
A fejem megfájdult,
- elég a hangokból!
Szeretném ha - csupán egy percre csak -
nem szólalna meg a város zaja,
csak Isten hangját hallhatnám
egy madárban,
a szellő susogásában,
a víz csobbanásában.


Csak kettesben lennénk
Isten meg én,
meghallhatnám mi az enyém.
Szívdobbanásom sajátos ütemét,
hogy aztán meghallhassam
milyen a Tiéd...


Nincs rossz kedvem, 
magányos sem vagyok,
Csak végre egy percnyi
csendet akarok.
Csak amit a kert ad
amit Ő zenél,
azt hallgatnám meg -
mert nem hallom én.


Szeretem hallani, ahogy csenget a villamos,

a vonat zakatolását is szeretem.
Jó hallani a pánsíp zenét,
és táncolni is sokszor van kedvem.
Szeretem a fűnyíró zaját, 
azt is ahogy üt a kalapács.
Ha megkondul templomban 
a harang,

az orgona hangja betölti a teret,
minden hangot nagyon szeretek.


Örülök, ha hozzám szólsz, beszélsz,
vidámmá tesz a baba gügyögés,
ahogy ablakom alatt a közlekedő
emberek dolgaikat mondják, és
ott beszélik meg...
Hálát adok Istennek, hogy hallhatom!



De most, csak most, -
adj néhány percet! 
Kérlek, engedd, hogy
csendemben egyedül legyek...
Hogy dalom ne legyen más
csak lélegzetem zaja...


Testem had legyen most
Isten otthona....