Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Bealkonyul
ArnyekEsFeny 2018. augusztus 20. 22:38
Ha rád nézek könnyes a szemed,
Elfordítod a másik irányba fejed,
Vállad lehajtva görnyedt háttal ülsz,
Szél zúg a parton, a füledbe fütyül,
A kabát csak lóg rajtad, fejeden kalap,
- soha nem tudni – az úr csak úr marad…
Még igyekszel, hogy legyen betevőd,
A sufni, ami megmaradt neked a tető,
Elrejt egy lavort – kevéske vizet,
Az arcod tiszta, és tiszta a kezed…
Talán ennek köszönheted jelen életed…
Még jó melléd leülni, mert megszólal a múlt,
Tudnál beszélni sok „megunt” dologról,
De nem tudtál úgy élni, ahogy azt várták a „nagyok”
S most itt ülsz, s a Dunát hallgatod.
A család sokáig nem beszélt veled,
Haragudtak rád, mert nem mondtál „épp akkor”
Igent…
S hogy bánod vagy sem – Isten tudja tán,
De nem látni Téged a templom oldalán.
Egy úr, az még a pokolban is az marad,
Lóg a kabát, nyakkendő, kalap…
Ülsz a hideg kövön, szappan illatban.
Holnap talán „valaki” meglátogat…
De már nem hiszel benne – az idő elszaladt.
Hiszen a sufniban nincs telefon,
Csak egy kopott kályha, egy rongy az ”ablakon”.
Nézed a vizet, látod a jelent,
S nem tudod eldönteni, hogy ki és mikor
Lett megalkuvó – te bűnös vagy-e benne, hogy
Ezt adta a SORS,
Hogy elhagyott asszony – vitte a gyereket -,
Hogy azt mondták nem „káder” – és nem lett
Sehol sem helyed…
Ők vagy Te – még magad sem tudod…
Csak ülsz a kövön, nézed a Dunát…
…és estére szedsz össze néhány uszifát.
Lehajtod fejed, szögre akasztod kalapod,
A kis kályhában parázslik a „volt”
Egy üres tea, néhány kis falat –
Egy „nem megalkuvónak”
Ennyi még maradt,
Meg a becsület.
S a szél, ha zúg –
A Duna csak folyik szakadatlanul,
- és közben lassan, bealkonyul…
Metta2018. augusztus 21. 12:07
Nagyszerű vers!
Gratulálok!
Törölt tag2018. augusztus 21. 11:29
Törölt hozzászólás.