Bealkonyul

ArnyekEsFeny•  2018. augusztus 20. 22:38

Ha rád nézek könnyes a szemed,

Elfordítod a másik irányba fejed,

Vállad lehajtva görnyedt háttal ülsz,

Szél zúg a parton, a füledbe fütyül,

A kabát csak lóg rajtad, fejeden kalap,

-         soha nem tudni – az úr csak úr marad…

Még igyekszel, hogy legyen betevőd,

A sufni, ami megmaradt neked a tető,

Elrejt egy lavort – kevéske vizet,

Az arcod tiszta, és tiszta a kezed…

Talán ennek köszönheted jelen életed…

Még jó melléd leülni, mert megszólal a múlt,

Tudnál beszélni sok „megunt” dologról,

De nem tudtál úgy élni, ahogy azt várták a „nagyok”

S most itt ülsz, s a Dunát hallgatod.

 

A család sokáig nem beszélt veled,

Haragudtak rád, mert nem mondtál „épp akkor”

Igent…

S hogy bánod vagy sem – Isten tudja tán,

De nem látni Téged a templom oldalán.

Egy úr, az még a pokolban is az marad,

Lóg a kabát, nyakkendő, kalap…

Ülsz a hideg kövön, szappan illatban.

 

Holnap talán „valaki” meglátogat…

De már nem hiszel benne – az idő elszaladt.

Hiszen a sufniban nincs telefon,

Csak egy kopott kályha, egy rongy az ”ablakon”.

Nézed a vizet, látod a jelent,

S nem tudod eldönteni, hogy ki és mikor

Lett megalkuvó – te bűnös vagy-e benne, hogy

Ezt adta a SORS,

Hogy elhagyott asszony – vitte a gyereket -,

Hogy azt mondták nem „káder” – és nem lett

Sehol sem helyed…

 

Ők vagy Te – még magad sem tudod…

 

Csak ülsz a kövön, nézed a Dunát…

…és estére szedsz össze néhány uszifát.

 

Lehajtod fejed, szögre akasztod kalapod,

A kis kályhában parázslik a „volt”

Egy üres tea, néhány kis falat –

Egy „nem megalkuvónak”

Ennyi még maradt,

Meg a becsület.

S a szél, ha zúg –

A Duna csak folyik szakadatlanul,

- és közben lassan, bealkonyul…

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Metta2018. augusztus 21. 12:07

Nagyszerű vers!
Gratulálok!

Törölt tag2018. augusztus 21. 11:29

Törölt hozzászólás.