Anyám volt...

ArnyekEsFeny•  2019. április 28. 15:03

Anyám volt, és olyannak tűnt, 
mint a többi anya,
öröm járta át akkor a házunkat.
Gyermek voltam, kincse, mindene,
de ahogy nőttem, lettem ellene.
Őszes hajába fújt a szél,
Kis kertjébe hullott falevél.
Csak egy rigó dalolt az orgonán
s hiába várta, nem mentem el hozzá.
Nem is hívtam, messzire mentem el
szívemből kizártam, át se öleltem.
Ma már hívnám, hogy jöjjön, itt a kert,
hívnám, hogy fogja meg kezem...
Kertje rejtekébe búvó kis madár
régen nem dalol már az orgonán.
Kedvenc virágai újra élednek,
tavasz melegével nekem üzennek...
Drága két kezét megmelegíteném,
ha múltjáról mesél, meghallgatnám én.
Elkéstem, így mást nem tehetek - 
színes virágait csokorba rendezem.
Még egy könnycsepp, amit hullatok, 
miközben fájdalmam a sírjára rakom...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom