Ámítás

ArnyekEsFeny•  2017. május 6. 22:10

Mindenkit becsaphatsz, 

de önmagad sosem,
kábító ámítás, 
mit magaddal teszel.
Szerelem játéka,
szellőnek csengése, 
minden a szavakban,
semmi a tettekben.


Kereső pillantás,
elkésett mese
évekig bújtatott sóhajod
szakad fel,
lelkedben hangulat
keresi helyét,
milyen napra ébred,
nem tudja reggelét.


Éltető szavakkal
szólítsd újra meg, 
símogató ölelését 
képzeld újra el!
Aztán a párnád puha
melegét járja végig
kezed, érints szellemét!S ha indul, hát engedd el!












Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

ArnyekEsFeny2017. június 25. 20:42

@Ametist: figyelőmbe tettelek

ArnyekEsFeny2017. június 25. 20:42

@Kicsikinga: köszönöm

Kicsikinga2017. május 9. 09:58

Nagyon szép, és jó vers!

"érints szellemét!"

ArnyekEsFeny2017. május 8. 20:16

@Zsuzsa0302: @Zsuzsa0302: @Mikijozsa: @Ametist: @merleg66: Köszönöm, hogy itt is olvassátok, amit írogatok. Én még nem érzem teljesen jónak, lehet, hogy mielőtt "kibocsátom" még dolgozom rajta...

merleg662017. május 7. 22:00

Nagyon szép!

Ametist2017. május 7. 11:32

Igaz bizony!

Mikijozsa2017. május 7. 10:44

Így van, ez tiszta igaz

Zsuzsa03022017. május 7. 08:33

Gyönyörű, igaz, bölcs vers! Szeretettel: Zsuzsa