Aludj, aludj...

Aludj, aludj, álmodj, én még nem tudok.

Engem még feszítenek a nappalok.

Fejemben cikázik még száz meg száz gondolat,

Erőt ad, vagy álmot hoz, esetleg visszatart.

 

Aludj, aludj, az éj erre való!

Álmodj szépet, álmodj jót!

Aludj, álmodj, ringató szép mesét!

Álmodd meg az életed, mint egy szép regényt!

 

Aludj, aludj, csöndes tiszta ég,

Halkan szalad az álom szerte-szét,

Kérdez, és vigasztal, hogy mit hoz a jövő…

Ha már én nem alszom, te álmod tovább sződ!

 

Talán, ha már elért az éj szava,

Megnyugtatja lelkem álmok bíbora,

Talán engem is megtalál és magával visz,

Pihentet, szeret, és elcsendesít.

 

De addig is te csak aludj, kedvesem,

Ne ébresszen fel álmodból semmisem.

Én lassan megnyugszom Isten tenyerén,

S álmodom, hogy veled álmodhattam én.