Advent idején

ArnyekEsFeny•  2016. október 30. 00:45

 

Elrejtőzöm, hogy ne lássák arcomat.

Elfordulok, mert könnyes a szemem.

Elfáradok, mert sokat akartam.

Elhagyom, hogy feléd mehessek.

Hiszem, hogy jó lesz,

hiszem, hogy segítesz,

s tudom, hogy nem vagyok egyedül.

Ki érti mi a fájdalom,

mi az, hogy anya,

ki tudja, mi a hiány,

mi az, hogy apa.

Ő tudja, milyen

egy nagy fa árnya nélkül

élni.

Ő tudja, milyen a magány.

Szerelmem!

Istenem!

Hallgasd meg szavam!

Várj rám – zaklatott szívűre,

hívj el engem – a forrófejűt.

S úgy szeress,

ahogy ember nem képes

szeretni,

hogy édes legyen minden keserű.

Várok.

Mit is tehetnék mást – advent idején!

Várok és bízom, hogy velem leszel

kétségeimnek éjjelén.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!