Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Advent idején
ArnyekEsFeny 2016. október 30. 00:45
Elrejtőzöm, hogy ne lássák arcomat.
Elfordulok, mert könnyes a szemem.
Elfáradok, mert sokat akartam.
Elhagyom, hogy feléd mehessek.
Hiszem, hogy jó lesz,
hiszem, hogy segítesz,
s tudom, hogy nem vagyok egyedül.
Ki érti mi a fájdalom,
mi az, hogy anya,
ki tudja, mi a hiány,
mi az, hogy apa.
Ő tudja, milyen
egy nagy fa árnya nélkül
élni.
Ő tudja, milyen a magány.
Szerelmem!
Istenem!
Hallgasd meg szavam!
Várj rám – zaklatott szívűre,
hívj el engem – a forrófejűt.
S úgy szeress,
ahogy ember nem képes
szeretni,
hogy édes legyen minden keserű.
Várok.
Mit is tehetnék mást – advent idején!
Várok és bízom, hogy velem leszel
kétségeimnek éjjelén.