A három anyukás gyermek

Mindig mosolyog és mindig vidám

Elég jó gyerek, alíg szólni rá.

 

Egy karácsonykor, - mert jó volt a tanár,

Megkérdezte őt is, szünetben merre járt.

 

Mosolyogva mesélte, volt karácsonyfája,

Szépen csillogó, ragyogó bájjal,

 

Ilyet nem állított második anyuja.

Ahol nem sok időt volt, ezt ő jól tudja.

 

-         Itt a tanár egy kicsit megszeppent,

Ő is emberből van, nincs mindenre készen. –

 

 A gyermek látta, magyarázni kell, 

A felnőttek sokszor nem mindent fognak fel...

 

Volt egy első, aki nagyon szeretett,

ezért a kórházban hagyott, - mert annyira féltett.

 

Aztán lett egy másik, de ott sok volt a gyerek, 

Nem maradhattam ott,  én már nem fértem.

 

Most van egy anyukám, ő harmadik,

Kettesben élünk, minden rendben itt.

 

Vele nem ért minket, már csak egy rossz dolog,

A szomszéd bácsi kiabált, sok csúnyát mondott.

 

Ez nagyon rossz volt, anyut bántotta

Mert az autó az utat elállta.

 

Anyu most velem van, kettesben vagyunk,

Ő a harmadik, harmadik anyum. –

 

A tanár nézte a mosolygós gyermeket,

Közben belülről sűrűn könnyezett.

 

Mennyi felnőtt ember sajnálja magát, -

Csak ismerné e kilencéves gyermek mosolyát!