A halk gyermek élete

Halk a csoportban,

Alig szólal meg.

Féltő mosollyal,

Nem mindig ijedt.

Még néha felemeli

Buksi kis fejét,

Aztán lassan szakadozva

Elmondja életét.

 

Otthon minden este

Veszekednek ők,

Mindig kiabálnak,

Zűrős egy szülők!

Már nem is hallják

Ha néha megszólalok,

Otthonról elmennék…

Szaladni akarok!

 

Mikor befejezte

Lassú mondatát,

Lehajtott fejjel

Indult is tovább.

Nagyon megértem,

Én is így éltem…

Szorongó szívű

Gyermekéveket.

 

Tudod-e férfi,

Te, aki apa vagy, –

Tudod- e asszony,

Te aki anya vagy, -

Hogy civódásotok közt

Hogy él a gyermek?

Tudtad gyermekedről,

Hogy közben szenved?

Zűrt és kiábrándultságot

Érez lelkében.            

 

Várja, hogy gyorsan

Felnőjön, s végre,

Elmehessen Tőled

Nagyon messzire,

Hol végre nyugalom

És szeretet várja…

Alig várja, hogy

Elhagyja a szülői házat…