A HAJNALI NAP BROKÁTJA

ArnyekEsFeny•  2019. június 18. 09:57

én nem is tudtam hogy mit gondoltál

te soha nem beszélgettél erről velem

mások mondták hogy mennyire szerettél

te csak csendben figyelted életem

néha harcoltál magaddal s a sorssal

akkor káromoltad ez életet

majd hangos voltál és feszengtél

sokáig nem értettelek


anyámmal is harcoltál hosszú éveken át

szereled nem múlt el a házasságod talán

a valóság ott csücsült melleden

s te nem hagytad hogy nélküled fusson tovább


kiálltál népért és hazáért 

bár sokszor vesztettél csatát

egy elfeledett és elfedett kor emléke

ma még igazságért kiált

s félek a történészek sok mindent 

nem értenek ma már


negyvenöt, ötvenhat, hatvannyolc

csak néhány szám

de e néhány számban megbúvik 

a kiszolgáltatottság


én csak arra emlékszem, ahogy a reggelim

készíted

hosszú úton ne sírjak énekelsz nekem

"fel torreádor öld meg a bikát"

s a sárga-buszon jobb is az utazás

s a rengeteg film amit láttam

a mozi vászonnál

s fent ahol a film forgott

el-elszakadt s nem pörgött tovább


s egy szörnyű estére amelyen 

megvert volt az igazság


később 

amit én nem tudtam

büszkén néztél reám

s mikor baj és bánat borult

reám nem fényes éjszakán

te voltál aki jöttél

segítettél de nem szóltál


aztán egyszer eljött a nap

megeredtek szavaid

s megértettem hogy miért nem mondtad 

egészen addig

elmondani sem volt könnyű

de nem volt könnyű hallani

a múlt árnyai hogyan fonnak át mindent

a mai napig

és még sorolhatnám

bár nehezen indultak most belőlem a szavak

apám voltál

s én gyermeked

ki nem nyújtottam neked vigaszt


helyettem tették ezt lányaim

hozzád szöktek ha érte őket bánat

s a papa hasán ülve érte el őket

a hajnali nap brokátja...


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2019. június 18. 12:28

nagyon szép