A fenyő illata

 - Megkötözve fekszem a hóban,

utazom már kedves kis madár. 

Most félek, de messze visz a szán.

- Messze visz, oda, ahol várnak,

ahogy mondtam, - csodás nagy fenyő!

Királyként állsz majd a szobában,

ragyogsz, mint egy isteni erő!

- S ott lesz majd, az akiért hívtál?

A lány, aki köhög és beteg?

- Ott fekszik, rózsás arcocskája

lázban égő, tüdeje piheg.

- Ó bárcsak, tollas kis barátom

illatommal gyógyíthatnám meg...

- Meggyógyítod biztosan tudom,

nemhiába téged visznek el.

Siklott a szán, a két ló húzta,

A fenyő a házba érkezett.

Illatával gyógyított, hódolt,

mosolyt csalt a gyermekszemekbe.

S a karácsony élettel telt meg...