A búcsú percei

Máris menned kell? - kérdi az öreg úr.
- Igen kedvesem, már muszáj.
Mikor jössz vissza? - kérdi az öreg úr.
- Tudod, kedves, az unokák...

Tudom, tudom én. - mondja az öreg úr,
De már nem hallja válaszát,
Ráncos, hunyorgó szemébe könny csordul,
S "már" várja vissza asszonyát.

Az idős asszony még visszamosolyog,
Hátha elűzi bánatát.
Kalapja fején, alatta kontyot hord,
Mint angyal, ezüst glóriát.

Akkor, most megyek. - mondja az öreg úr,
- Hát csak indulj, de jól vigyázz!
Ne fél,vigyázok. - mondja az öreg úr,
S megemeli a kalapját.

A vonat lassan indulni kész, gőz száll,
Minden utas beszállt. Egy perc
S a paripa mozdul, - az idő megállt...
Majd kezdődik az utazás...