Árnyék és Fény blogja

19611961•  2019. április 16. 00:14

Mária-Magdaléna vallomása

MÁRIA-MAGDALÉNA VALLOMÁSA


Mikor elhallgatnak a harangok,

a hűvös szél arcomba mardos,

lenge ruhám tépi a bokor

és mégis megyek, mert utam

komor,

mert úgy döntöttem

utánad megyek,

"kereszted" vállamra veszem,

sebeid testemen hordozom -

pedig csak egy gyenge nő vagyok.


Alázattal hajtom meg fejem,

az ellenségért imát rebegek,

lila orgona bódító illatát

magamra öntöm, 

mint várva várt csodát...

Ezüstfámról fonok koronát,

magamra öltöm vérvörös ruhám,

s büszkén, nemesen, fennen viselem

a Mária-Magdaléna "ajándék" nevet.


Az élet sokszor gyötörte testemet,

szerelmet adott, és ezer küzdelmet,

bűnben éltem, veled és nélküled

majd lábadhoz borultam,

Megváltó Istenem!

Lábadhoz borultam mikor nem látta

senki sem,

imámban suttogtam szerelmes neved,

s ha ember-szerelemben boldogságra

leltem,

áldottam neved, éltem, és szerettem.


Ha magányban éltem, keserű vágyban

és esténként forró testem

kihűlt az ágyban,

tükrömbe néztem, Téged láttalak,

imádkoztam, hogy átsegíts a mába.


Bűnös minden asszony ha szeret,

ha nem,

kacér vállán mégis száz terhet cipel,

gyermek-betegség, fájó éjszakák,

csillagos égből ránk hulló hideg

szívtelen világ...


Kezemen viselem Isten sebeit,

hátamon érzem korbács ütéseit,

terhét viselem életem során,

s minden vércseppből fakad 

száz virág!


Tudom Uram, te nem hagysz el sosem,

megbocsájtottad már rég a bűnömet,

amit lelkemben hordok, 

amely nem ereszt,

oldozz fel Jézus!

Adj új életet!


Mint bűnös nő - ki áll a világgal szemben -

úgy nézek boldogan most a Te szemedbe,

Te egyetlen vagy ki magadhoz veszel

"ha Isten velem, ki lehet ellenem?"


Ma még itt vagyok, s a teremtett világ

csodáit ontja, tavasz hoz csodát,

Húsvét van, s én csak rád gondolok,

szerelmes Jézus - áldom holnapom!


19611961•  2019. március 25. 23:15

Fáradt vagyok

Fáradt vagyok szeretni

enni inni létezni

fáradt vagyok aludni 

fáradt vagyok felkelni


zúg a fejem

forog a világ

elszökik a padló

fejre áll az ágy


kopog a fejem

bizsereg a láb

fáradt vagyok félni

fáj a nagy világ


fáradt vagyok örülni

vigyorog a kár

varjak repdesése

halál kör vár rám


kopár egyszínű

a golgotavirág

megszürkült számomra

a zöldülő faág


elfáradtam hinni

fáj az imádság

poklom lelem fejemben

rám rivall a tán


elnyűtt a testem

szavad a bánt

ne mond semmit ma holnap

agyam lüktet 

hát

segíts

segíts

fáj!

19611961•  2019. március 25. 23:14

Fekete lelkemmel

Szeretlek heves őrült diadalban

Szólítgatlak hangos harsány kacajjal,

Bolondos bájban, bánatban, örömben

Tűztáncot járok kék-sárga köntösben.


Hűs erdő mélyén fagyos fák törzsében

Ágas-bogas lombok fájó görcsében

Magamhoz láncollak, reggeli fényben

Égetni akarlak a Nap tüzében!


Fanyar mosollyal maszkom rejtekében

A fák árnyékában szenved szerelmem.

Ledobom arcom, lábad elé teszem,

Fekete lelkemmel vezeklem csendben.


Dobpergető táncban vergődik lényem,

Vonagló tested a karomba tér meg.

Pörög a nagy erdő, kék-folyó partján,

Démon zene szól - boszorkány szombatján.


Kopár hegyek mélyén, sziklák barlangján,

Kövek gördülnek fekete ég alján.

Fénytelen éjjelen, kék fellegekkel,

Reád borulok fekete lelkemmel...

19611961•  2019. március 25. 23:12

Megkövült pillanat

Add ide a labdát pajkos kis kutyám!

Ha megtartod, bíz - nem játszhatunk tovább!

Pedig jó játék, - bár lassan véget ér,

Újra eldobom majd, ha kezem elér.


A leány a labdát, sose éri el, 

A kutya csak ül, és meredten éber.

Az utcán mindenki reájuk figyel

Napos délelőtt, és havas éjjelen.


Körülöttük már nem múlik az idő,

Az óra ketyeghet, a szél süvítő.

A boldog játékosság pillanata

Megkövülten ül a fa árnya alatt...

19611961•  2019. március 25. 23:11

Melyik a te arcod?

Melyik az arcod, melyik a Tiéd?

Ha haragszol és összehúzod a szemöldököd? 

Ha szerelemmel ölelsz, miközben

lelked öldököl?

Melyik a Te arcod? 

És milyen a hangod amikor felveszed? 

Hallom benne az elsiratott szerelmeket?

Hallom benne, ahogy azt mondod:

Vissz-lát! - de többé sose látnak?

Mondd melyik az arcod ha letérdelsz

a kápolnában?

Imára kulcsolt kezed leveti-e valaha,

hogy érje a Nap meleg fénye? 

Vagy árnyak fednek, és beleborulsz

a sötétségbe?

Mondd melyik az arcod, és melyik

a maszkod ha éppen belépsz a szürkeségbe?

Festett, faragott vagy netán csupasz?

Mondd melyik az arcod és Te mikor

vagy ugyanaz? 

Azt mondod, mindennél fontosabb az őszinteség...

De te mégis maszkot viselsz!

Mondd milyen a Te arcod, 

ha a fény érinti meg?

Őszinteség,

félelem

és élet...


Veled lennék,

de nem ismerlek!

Félek!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom