Bakos Erika - Gondolatok, történetek

Minden kedves Poetes társamnak áldott, békés karácsonyt kívánok az egyik legszebb karácsonyi verssel.
Szeretettel: Erika

http://www.youtube.com/watch?v=V9fgp9ARy1g

Látod eljött ez a nap is,
melyet nem nagyon vártál,
a "113" éveddel még mindig,
ifjabb vagy egy srácnál....:)

Boldog Szülinapot kívánok neked sok szeretettel.:)

http://www.youtube.com/watch?v=jTaJ3QRYdtg

Egy apró gondolat a múltból...:)

Tízéves múltam, még általános iskolás, itt falun akkoriban a gyerekek,  tanítás után  vagy libát őriztek, netán tehenekért mentek a mezőre, vagy otthon segítettek.  Mindenkinek megvolt a saját feladata. A nyári szünetben tarlóra hajtottuk a disznókat, ott voltunk  egész estig…Nagyapám keltegetett reggelente; - menj  hajtsd  ki a többiekkel a disznókat. Szegény nem is tudta, hogy mennyire meghatározó lesz az életemben a korán kelés! Csapatokba verődve indult a falu fiatalsága  egy hatalmas konda disznóval a tarlóra, gyerekzsivajtól hangos reggeli órában. Régen még nem volt nagy gurigás szalmabála, csak kicsik, mi gyerekek hatalmas várakat építettünk, amíg a disznók legelésztek. Zoli, aki két évvel volt idősebb tőlem, odatelepedett mellém. Egyszerű és zárkózott voltam, nehezen nyíltam meg már akkor is mások előtt, de Zoli kedvessége gyorsan levett a lábamról; - azt mondta,  gyere építsünk egy saját várat. Boldog voltam, hogy én készíthetek Zolival egy szép „ otthont „. Nekifogtunk és lépésről lépésre haladt a várépítés. Volt szoba, konyha, aminek lennie kellett, de a többiek irigyek voltak, hogy milyen szép várat építettünk, nem beszélve arról, hogy még csúfolódtak is. „ két szerelmes pár mindig együtt jár” kiabálták gúnyosan.  Minden reggel együtt indultunk Zolival, ha nem látott, akkor megvárt, vagy fordítva. Ez így ment napról napra a nyári szünetben, kiértünk és felépítettük a várat, a többiek délutánra lerombolták. Egyik alkalommal nem vették észre, hogy a „szerelmespár” bent szépíti a házát, ránk borították a szalmabálákat, Zoli, hogy megvédjen rám vetette magát, hogy a hátára essenek a bálák ne rám. Adott egy puszit az elsőt életemben, én alatta, a bálák fölötte… Igazi gyerekszerelem volt, nagyon kedveltük egymást, amíg egy nap hazafelé jövet az üres horgolt szatyrából, melyben egy kis ennivalót hozott le, a benne lévő kése nem szúródott a lábamba ( mert úgy lóbálta mellettem ). Igaz, én észre sem vettem, csak akkor, mikor a papucsom tele lett vérrel, egyből  elmúlt a nagy szerelem, mert úgy bőgtem, hogy fél falu összeszaladt, hogy mi történt. Felnőttebb fejjel már tudom, ez véletlen volt, de akkor én nagyon megharagudtam rá.  Sokáig nem szóltam hozzá, bár gyerekkorunk óta barátok  vagyunk .  Egyikünknek sem jut eszébe  az a szerelem, ha netán mégis, már csak mosolygunk az emlékeinken , viszont a kés helye ma is a lábamon van…

Tisztelt Uraim!

Azért írok Önöknek, mert Magyarország népe fontos döntést hozott, ami az Önök mindenapjait is közvetlenül érinti.

A nép az Önök érdekeit, már jó ideje szolgálja, aminek ezentúl vége,  elég volt!

Az ország  legsúlyosabb gondja ma az eladósodottság,  amiről egyedül Önök tehetnek!

Folyamatosan  eladósították az országot és lehetetlen helyzetbe hajtották ezzel a családokat.

Az elmúlt 2 évben közösen tettek azért, hogy ne teljen már lassan kenyérre sem, egyre többen

vannak az utcán, Önök hibája miatt!

Világossá vált, hogy az embereknek  önerőből  kell kitörni az Önök által létrehozott csapdából.

Ha nem cselekszünk, Önök nem csak a biztonságunkat, hanem az életünket is veszélyeztetik.

Ezért a nép úgy döntött, hogy megszabadítja Önöktől az országot és végre az emberek fellélegezhetnek. 

A nép senkit nem hagy magára és semmit nem felejt. Majd folytatjuk az Önök által létrehozott hibák

megtorlását, az egyenlőség elvének megteremtését, egészen addig, amíg minden Magyar becsületes

ember meg nem szabadul, az Önök által létrehozott elnyomástól és kizsákmányolástól.

Tisztelettel:

Egy Magyar!

avagy mit csinálj, ha részegen megy haza az urad…

Helyszín: Julcsa néni kispadja

Szereplők: A 60 éves Julcsa néni és a mélyen hallgató Maris, aki 5 évvel fiatalabb.

 - Már möglött asszony vagy unokákkal a hátad mögött és még mindég nem nevelted mög őkelmét!

Ejnye Mari, tudod mit csinálj, ha részögön mögy haza az urad? Nem ugyé…na gyere üljünk lé, elmondom.…

Csak nem félsz mán tűle, azt nem köll, me akkor rádösmer. Inkább hallgasd én mit csináltam.

Annyit nyeltem már miatta, mög égysző-kétsző pofon is hajított, úgy, hogy a fal adta a másikat, akkor mögfogadtam, hogy többet ilyen nem lössz. Az első alkalommal, mikor mán ölég bátor voltam, hogy visszavágjak és ő mög ölég részög, hideg vizet engedtem, oszt jól nyakon öntöttem, de nem jó taktika volt, be köll, hogy ösmerjem, mert neköm köllött a vizet fölszödni és ki is józanodott, oszt majdnem kaptam égy pofont mögint. Majd mikor az én uram sokadszor is részögön gyütt haza, taktikát váltottam. Ejővöttem a jófajta keményfábúl faragott nyújtófámat, oszt az ajtó mellett vártam, majd jól eltángáltam szögényt, csak úgy nyögött, majdnem mög is sajnáltam, de nem…én ugyan nem.

Másnap, mikor fölébredt nagy nehezen nyafogott, hogy mindöne fáj, én mög gondolkoztam, hogy mit kéne kitalálni, hogy mi miatt fáj mindöne.

Mondom neki, -Apjuk tudod mi hír jár erre, hogy a szomszédasszony fölfogadott valakit, hogy az urát mögverje, me örökké részög  csak nem kevertek össze vele? De az uram csak nézött ki a fejibűl szerintem azt sé tudta, hogy hun van. Na ezt mögúsztad Julis…gondoltam én. Ez mögismétlődött mégégysző, újra elvertem, röggelre tiszta kék volt a válla-háta és mégint nem emléközött sémmire, aznap tésztát gyúrtam, oszt elő köllött vönni a nyújtófát, hát akkor történt mög a csuda…az uram ekezdött kiabáni, nem iszok többet né bántson, nem iszok többé né bántson..., én mög majdnem enevettem magam…de nem, én ugyan nem. Mögszeretgettem szögényt, ő mondogatta, hogy többet nem iszik, hát ez többé-kevésbé igaz is.

Ezt köll csinánod Maris, remélöm mögfogadod a tanácsom, na mögyök me gyün haza a fődbűl és még nem ötettem, oszt lössz kapsz. Erigy a dógodra té is. Isten ágyon!