Bakos Erika - Gondolatok, történetek

BakosErika•  2014. szeptember 11. 20:07

Egy szerelem történe

A lány nagyon elkeseredett volt. - Fájdalma több mint amit ki lehetett bírni. - Nem tudta mit csináljon, hogy tud majd nélküle élni? - Elment és soha többé nem látja. - Mi lesz vele? - Kérdések kavarogtak a fejébe, úgy érezte nem éli túl Szilárd hiányát.

- Gréta! - szólt hozzá az édesanyja .  - Gyere egyél.

- Nem kérek Mami, nem kérek semmit.

- Olyan nincs!  -  Beteg leszel. -  Gyere csak.

  Kénytelen kelletlen leült az asztalhoz, anyja salátát csinált, de nem érezte az ízét. Forgatta a szájában a falatot, nem esett jól neki .

Édesanyja szomorú tekintetét látva azért magába erőltetett egy kicsit.

- Felejtsd el Gréta! - szólt az anyja

- Tovább kell lépned, hidd el jönni fog más. - Apáddal befizettünk egy hétvégét kérlek menj el és pihenj.

 - Na de Mama,  semmi kedvem hozzá!

- Jól fogod érezni magad és kell egy kis pihenés is. - Csak dolgozol és dolgozol...

  A munka lett a mentsvára beletemetkezett az a bizonyos nap után. - Igaza van a Maminak tényleg ráfér egy kis pihenés.

- Hmm,  holnap elmegyek talán  - és felment a szobájába az emlékeibe temetkezve addig sírt amíg el nem aludt.

Szikrázó napsütésre ébredt, a madarak zsibongása jólesett sajgó szívének.

- Gréta!!!  - kiabált az anyja - ideje csomagolni, készülj menned kell, apád kivisz az állomásra jó???

- Igen Mami ...

  Már kedve is van menni, ilyen gyönyörű időben, csak jól érezheti magát az ember  - gondolta és öltözködni kezdett.

Amióta Szilárd elhagyta nem vett fel csinos ruhát, farmer, poló és ennyi. Ruházata is tükrözte fájdalmát.

De most,  mégis felvett egy csinos szoknyát, hosszú lábait magas sarkú cipőjébe rakta kivágott blúzában megcsillant Szilárdtól kapott lánca.

Barna göndör fürtjeit kicsit ráncba szedte és barna szemeire rakott egy kis festéket.

- Indulhatunk  -  szólt  - Apa állj ki a kocsival kérlek.

- Csomagod rendben?  - kérdezte az anyja.

- Minden rendben Mami ne aggódj,  mosolygott.

- Ó Gréta! - hetek óta nem láttalak mosolyogni -  ez jó jel nagyon örülök neki.

-És nagyon csinos vagy szívem  - szólt az apja. - Szállj be .

 Gyorsan odaértek az állomásra, 10 perc és a vonat is megérkezett.

- Szervusz Papa majd jövök -  búcsúzott kicsit könnyesen.

- Érezd jól magad szívem.

  A vonat zötyögve elindult, hátrahagyva a szomorúságot egy pár napra. Talán jobb lesz és merengve bámult a vonat ablakán ki a semmibe .

Képzeletében Szilárd nevetését hallotta  - Kedvesem gyere! - Szólt neki - ölelte, csókolta -Istenem…  mi lett a nagy szerelemből?

 Mindent elterveztek esküvőt, gyereket házat. - Nagyon boldog volt...

Majd,  egyszer csak az új titkárnő, aki a céghez került berobbant Szilárd életébe. Elhagyott érte - s egy könnycsepp gurult le az arcán.

 A vonat füttyre riadt - itt vagyok megérkeztem. - Most jól kipihenem magam, talán elfeledem örökre. -  Készülődött - összeszedte a csomagját és leszállt a vonatról.

A taxiba ülve, még mindig azon gondolkodott hülyeség volt eljönnie.  - Jaj ne! -  megint apátiába esem - szedd össze magad Gréta, parancsolt magára.

Igen is jól fogom magam érezni, pihenek a többi nem számit. A szálloda gyönyörű,  londiner a csomagjaival bajlódott, míg elintézte a szobafoglalást. Romantikus,  tágas szobában a falak kékszínű rózsás tapétával voltak bevonva, a nagy ágyon ugyan olyan szövetből terítő. Végig vágódott az ágyon és meredten a plafont bámulta.  A hosszú út miatt nagyon álmos volt,  úgy gondolta még  alszik egy picit, utána lemegy fürdeni  -  milyen jó lesz - ezzel elaludt....

Folyt.

BakosErika•  2014. szeptember 10. 19:56

Megjelölve




Reggel van, Jánosnak már nem kell, hogy csörögjön a vekker. Húsz éve mindennap ugyanabban az időben ébred. Fürdés, fogmosás, reggeli és irány a kapitányság. Ennyi idő alatt szinte nem volt egy velős, különös ügye, csak lopások, autófeltörés, még egy rendes rablás se. Szürke aktakukacnak érezte magát, úgy vágyott egy kicsi elismerésre, olyan ügyre, amely felpezsdíti az életét. Nyugdíjazás előtt nagyon jól jönne, persze a velejáró pénzösszeg is. 
Az asszony elhidegült. Romokban az élete. Nem panaszkodott, de már nem szeretett élni sem. A kapitányság a park túloldalán volt, nem járt autóval, minden reggel átsétált a munkahelyére. A cigi elmaradhatatlan rossz az életében, utálta, de hozzánőtt, mint ez a húsz év. Épp rágyújtani készült, mikor a nagy platánfa ágai között két ernyedt lábat látott lógni. 
— Mi történhetett? — szaladt oda. Egy lány feküdt kábultan az ágak között, agyon festett szemével a semmibe nézett. Haja felnyírva punkosan kékre festve.
— Ébren van? — szólongatta, de semmi válasz.
Hívta a mentőket, hogy vigyék el, közben a lány iratait kereste, nem volt nála semmi.
— Ki lehet ez a lány?
Kollégája, az egoista Tanács Feri, egy olyan ügyön dolgozott, ahol lányokat rabolt el egy punk csapat, irigyelte érte, erre most talál egyet, aki talán közülük való. Itt élete nagy lehetősége. Szegény lány elég ramaty állapotban volt, kék haj kétoldalt felnyírva és sárga folt a felnyírt részen, körmei feketére festve szemét sem lehetett látni a sok festéktől. Gondolataiból a mentő szirénája riasztotta fel. Megvizsgálták, szerintük drogot vett be, de a korházban kiderül.
Ellátták az ilyenkor aktuális injekciókkal, majd a mentőbe rakták.
— A szent János korházba visszük, ott érdeklődjön, hadnagy úr — és sietve elviharzottak.
Szétnézett a fa körül, hátha talál valami nyomot. Egy kiszakadt orrkarika hevert a földön, észrevette, hogy a lánynak véres volt az egyik keze, de nem talált a testén sebet, most értette meg, mért volt mégis véres. Remek, már csak meg kell találni a hozzátartozó orrot.
A korházban a kezelés hatására jobban lett a lány. Saját szakállára kezdett el nyomozni János, hátha ő jár hamarabb az ügy végére. Hátrahagyva minden mást, bement a korházba, mert megtudta jobban van a sértett. — Hogy hívják? — kérdezte.
Bágyadtan válaszolt:
— Farkas Tímea vagyok… 
— Mi történt magával? Hol lakik? A szülei tudnak az eltűnéséről?
— Buliban voltam az éjjel, valamit tehetett az italomba, mert elálmosodtam. Adna egy tükröt, kérem!
János levette a falról, majd átnyújtotta.
— Édes Istenem!!! — kiáltott fel. —  Hova lett a hajam? Hogy nézek ki? Ki tette ezt?
A hisztérikus zokogásra beszaladtak az orvosok.
— Kérem, hagyja a lányt, még nincs rendben! — majd adtak egy nyugtató injekciót neki. — Ezért akarjuk kivizsgálni, hogy mi történhetett.
Tímea lassan összeszedte magát.
— Jól vagyok — mondta szipogva. — Egyetemre járok, egy kicsit lazítani akartam a vizsgák előtt. Várpalotán élek, itt Pesten tanulok. Megismerkedtem egy kedves sráccal, de a bulin ott volt egy csapat punk srác, ki akartak kezdeni velem, a fiú, akivel voltam próbálkozott megvédeni, de kivitték, nem tudom, mi lett vele. Azután tehettek a poharamba valamit. Semmire nem emlékszem. Nagyon kérem, sőt tudni akarom, ki volt, aki így elbánt velem.
— Kiderítjük, ne aggódjon. — Félrehívta az orvost. — Kérnék nőgyógyászati vizsgálatot is.
— Már megvolt hadnagy úr, sajnos megerőszakolták. Erre sem emlékszik.
A szobában megjelent Tanács.
— Mit keresel te itt?
— Én találtam meg a lányt, ha nem tudnád — válaszolta János.
— Jól van, akkor el is húzhatsz, nincs szükség rád. 
János félrehívta a dokit.
— Kérem, ha valami különleges történik, keressen az adott telefonszámon.


A kapitányságon mindenki erről az ügyről beszélt. Fontos lenne, hogy ez a bűntény megoldódjon, a kapitány már Tanács fülét rágta, mindennapos volt a szőnyeg szélére állás.
— Tudsz még valamit? — kérdezte Jánost.
— Nem tudok semmit.
— Ne hátráltasd a nyomozást, ki vele, ha valamit még rejtegetsz!
— Mondom, nem tudok semmit. 
A kollégák ezerrel dolgoztak a bűntényen, de mindenki egy helyben topogott.
Két nap múlva csörgött János telefonja, a korházba hívták.
— Hadnagy úr, az orvos kollégáim jelezték, hogy egy punk srác jelentkezett a sürgősségin, az orrán elfertőződött valami seb, itt vannak az adatai.
János kocsiba ült egyik kollégájával, majd a férfi lakására hajtott.
— Rendőrség, kérem, nyisson ajtót!
Egy szegecsekkel kirakott kabátos, vézna férfi nézett ki az ajtón, majd menekülőre fogta, szerencsére János résen volt, elkapta és leszorította a földre.
— Letartóztatom Farkas Tímea elrablásáért, megerőszakolásáért,
— Nem csak én voltam! Érti? Nem csak én! — ordította.
— Ha segít, talán mi is fogunk.
  — A lány az enyém! Megjelöltem, soha nem jön le a fejéről a sárga folt, soha… hahaha — eszelős nevetésbe fogott. — Az enyém! Érti? Az enyém… 

János felszámolta a bandát. Az elrablott lányokat külföldre vitték (szerencsére mindannyian jól vannak).
  Előléptették, ám valahogy mégsem tudott neki örülni...

BakosErika•  2014. augusztus 17. 15:18

Megtörtént ( egy Poet tali margójára)

Hát mégis megtörtént, pedig be voltam tojva, mint a maradi szűzlány az első aktus előtt, hogy miért azt persze nem tudnám megmondani. Kár volt, ezen már hamarabb túl kellett volna esnem. Útra készen, táskámban hamuba sült pogival és egy üveg szilvapálinkával, no meg gombóccal a gyomromban szálltam fel a buszra.  A buszon velem utazott, Papp Jani alias Atya, épp munkába tartott, nagyon sajnálta, hogy nem lehet ott és üdvözletét küldte a Poeteseknek.  Végig sétáltam a várost a gombóc még mindig a gyomromban volt, majd a helyszínre érve, Dobosi Gyurit és kedves Nejét láttam meg legelőször, velük volt Mizsi, ( Mizsei Norbert ) Igrényi Sándor és Neje.  A kávéház előtt volt még Szinci ( Pócsa Józsefné ) Deák Évi, Ember István és Neje, Remember ( Komróczki Zoltán )Kapocsi Annamari két tündéri kislányával, Juhász Anita. Közben megérkezett Jagi és Ági, majd a kerthelységbe invitáltak bennünket, gyülekezni. Sorban érkeztek a Poetes nikkek, személyessé téve a többéves, vagy csak pár hónapos  netes ismeretséget. Ambrus Józsi, Hajdan Vali, Ari Fabbro, Dénes Enikő, Zvolenszkiné Jutka,  Gota ( Vassné Szabó Ágota)  és Párja, Pásztor Piroska, Szécsényi Barbara, Veres Rózsa, Nagy Mihály, Radnai István és Párja, Hajdrik Józsi, Bogdán Mária (Szederfalu) Dorkó Laci, Mudra Csaba és még nagyon sok kedves ismeretlen ismerős, elnézést azoktól, akiket nem név szerint idéztem meg ebben a kis szösszenetben. Megérkezett Lukács Marika (csillogó ) és Pera, Péter Éva Erika. Nagy szeretettel üdvözöltük egymást velük töltöttem szinte az egész estét, amit nagyon köszönök nekik. Marika és Erika végtelenül kedves emberek, nagyon örülök, hogy megismerhettem őket. Elkezdődött a műsor, színészek adták elő a verseinket, meghatva ezzel szinte mindenkit.  Nagyon jó előadás volt.  A szünetben fotózkodás, a rágcsálni valók és az italok az asztalokra kerültek, vidámabbá téve az estét. Szünet után remek kis  koncertet adott  elő az egyik előadóművész, sokan tomboltak a zenére. Úgy éreztem magam, mint egy nagy olasz családban, ahol mindenki túl kiabál mindenkit, ám az igazi (vers)szeretet összeköti őket. A könyvek kiosztása és egymás versének aláírása után lassan szétszéledt a társaság nagy része . Megöleltem Erikát és Marikát elbúcsúztam az ottmaradtaktól, majd kiindultam a buszmegállóba. A szívem tele volt a tőlük kapott és elraktározott szeretettel, amikor agyőt intettem Szegednek. Jó volt na! Köszönöm Mindenkinek! 

BakosErika•  2014. április 22. 16:38

Mi történt?

Mi történt Seával? Ő is kilépett....?

Nagyon szomorú vagyok.... :(

Remélem visszajön.... 

 

BakosErika•  2014. március 23. 17:35

Pályázat

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom