Halottak napjára.

Édesanyámról.

Már rég elment, kit a világon,
mindennél jobban szerettem.
Ki mindig sürgött, forgott,
ha beteg volt is, csak mosolygott.

Tőle lettem ember, hisz belőle születtem.
Bármi is történt, hozzá menekültem.
Ő tanított, minden szépre, jóra,
féltő szava ott volt, minden gondolatba.

Mint a legtöbb gyermek, ha rosszat is tettem,
intő szavakkal, de megbocsátott nékem.
Beteg voltam, épp valami fájt,
ott volt mellettem, szeretettel vigyázott reám.

A legnagyobb fájdalom, hogy
e gondoskodást, idős korára,
neki már vissza, nem adhatom.
Elment csendesen, egy hideg januári reggelen.

Megfáradt testét, fedi e sírhalom,
hová most, a szeretet lángjait hozom.
Elmondani: már neki, csak itt tudom.
Szerettelek Édesanyám Nagyon!

2010 10 20                 Irmus57