Fájó gondolatok.

Kérdezem: De nem felel nekem,
érzem a könnyem elered.
Míg az utca kövét koptatva,
bolyongok céltalan,
emberek jönnek, mennek.
Ismerősök: de már nem köszönnek.

Bolyongva céltalan,
agyamba villan egy fájó gondolat,
van egy fényes út, mi még nekem,
járatlan maradt.
Talán el kellene indulni rajta,
megnézni mi van odaát.
Ott van e a sok eltávozott rokon, barát.

De Nem! Nem! Ezt nem tehetem,
nekem még dolgom van ide lenn.
Itt van velem a tudat, hogy
vannak még, kik szeretnek.
Mellettem állnak, s várnak reám.
Még sok-sok napon, és éjen át.

2010 10 19           Irmus57