A temetőben.

1957•  2010. szeptember 15. 18:09

Amerre a szem ellát,
sírok keresztek fekszenek,
 ide az emberek
csak koszorúkat,
virágokat hoznak,
én is csak megyek
megyek,
mert szeretteim
sírjához lépkedem,
nekik rég, nem fáj már semmi sem,
mert az örök birodalom ez,
hol ők is nyugszanak,
sírjukra,
a kedvenc virágukat hozom,
míg fényképüket simogatom,
lelkemben,
úrrá lesz a fájdalom, amiért 
oly korán elhagytatok, 
" Szemetekbe már,
El Nem Mondhatom!
Édesanyám Szeretlek Titeket Nagyon! ,,

 

2010 09 15    Irmus57

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

19572010. szeptember 16. 12:35

Köszönöm, a szép szavakat.

v_jozsi2010. szeptember 16. 12:24

Vers olvasása után ... gondolatban én is a temetőbe lépkedem......
''lelkemben, úrrá lesz a fájdalom''
Szomorú és mégis szép vers.