Mygan Parafrázisok

(Hogy) Ne légy szeles…

Ne légy szeles.

Bár tudom, sok mindent szeretsz,

válogass csak gondosan étket:

enni, ami nem fúj fel téged,

azt érdemes.

Egyedül hallgatom férjem horkolását

esti sötétségben bántó szuszogását.

Egyedül, egyedül,

ébren csak egyedül

nagy hitvesi ágyban.

Hacsak itt nem lebeg mellettem nyugovó

férjemnek a lelke, mennyezetcsapkodó

hortyogás zajában.

Peregnek a falról már az őszi legyek,

ki erre, ki arra álomra hajt fejet.

Másik helyen marad,

ha nincs nyugodalma

a háló zugában.

Hát én merre menjek, vajon merre háljak,

melyik szegletében ennek a lakásnak,

nyugodalmas ágyban.

Hálónk felé vonzana a szerelmes vágy,

ahova hívogat a hitvesi ágy

baldachin aljában

arany nyoszolyában

virágok feselnek…

minden felé mutat, hol selyem párnákon

tarka pillangóként múló ifjúságom

emléki röpkednek.

Óh miért nincs az, hogy minden együtt legyen,

álom rám találjon, s párom velem legyen!

Választani mért kell

párom vagy az alvás.

Hogyha elindulnék, lelkem visszatartja

az egymáshoz tartozás bilincselő karja

marad a virrasztás.

Fekhetnék egyedül a kisebb szobában,

egyedüli társa egy hideg párnának,

ha magamnak csendet,

s nyugalmat választok.

A néma csendben oly magányos lennék,

hogy a páromhoz csendben visszamennék

és inkább nem alszok:

s egyedül hallgatom férjem horkolását,

az esti sötétben bántó szuszogását.