Mygan Parafrázisok

Ha majd a rétre…

(Ha majd a nyarunknak vége...

dallamára)

Ha majd a rétre kiérek

remélem megláthatom,

nem tarthat vissza szemérem,

szerelmem megvallhatom.

 

Csendben a jászol sarkában

a bús ló reám tekint,

szívesen indulna útra

farkával búcsút legyint.

 

A csordás fújja a tülköt

a gazdám durván beszól,

ordítja: indulj te marha!

a hangja nem zeneszó.

 

Vadul a faromra verdes,

felsálam beléremeg,

bosszúból nagy lepényt ejtek

direkt, hogy mérges legyen.

 

Porosan fürdik sok balkon

amerre mi elmegyünk,

a csorda ilyenkor éhes,

várjuk, hogy legelhessünk.

 

A szomszéd nagy kapujában

megremeg a lábikrám,

legszívesebben bemennék

ott lakik tenyészbikám.

 

Nem látom, hogy hova tűntél,

a tiéd, nem csigavér,

amilyen csalfa és vad vagy,

máshoz űz a bikavér.

 

Pedig én epedve várlak,

bár testem mindent elbír,

szívemet marja a bánat,

a lelkem teérted sír.

 

Újra kis bocira vágyom,

életünk egy kész regény,

sikerhez még idejébe’

kell ez a  kemény legény.

 

Mondjátok üsző szajhának:

többé ne várjon bikát,

elvitték a vágóhídra,

lelkéért mondjon imát.

 

Ha már az éghez fohászkodsz

rebegj el még egy imát:

hozza az inszeminátor

pipetták nagyobbikát!

 

(Mygan: Makó, 2013. április 16.)

 

 

Bula bár

 

Óbudai hegyoldalban

megnyílott egy fura bár,

nagy titokban megnyitotta

milliárdos nagy bankár.

Bula bár! Bula bár!

Bankógyűjtő nagy bankár!

 

Euróért fehér bula,

fontért barna bula jár,

VIP vendégnek tőzsdehírért

kapható a bula már.

Bula bár! Bula bár!

Bulagyűjtő nagy bankár!

 

Új világ van, korral halad,

folytatandó vers talán:

kurrens áru lett a bula,

maffiának nagy csapás.

Bula bár! Bula bár!

Konkurens lett a bankár!

 

Nagyiparos, oligarcha,

valamennyi odajár,

kinek milyen bula jutott,

attól függ az olaj ár.

Bula bár! Bula bár!

Elszaladt az olaj ár!

 

Kapható itt minden fazon,

amit a szem megkíván,

miniszternek, kormánytagnak

egzotikus bula jár.

Bula bár! Bula bár!

bennfentesnek ez dukál!

 

(Mygan: Makó, 2012. október 22.)

Legszebb, ha zárva. Vonzza a szemet

a háromszög, mit combok közbezárnak,

s nem takarnak el tarka szövetek.

Ha mesteri módon rajzolni bírnék

-         mert nem találnék rá méltó szavakat -

ceruzámmal tárnám fel féltett titkát

kidolgozva mindegyik vonalat:

domborzatot, árnyalatot, fényeket,

férfiszemet jókedvre vidítót,

s kitárva, ahogy gyöngye izzón lüktet,

szerelmes vágyakat beindítón.

Lehet bozontos, buja, frivol a

szőrzet Vénusznak erotikus halmán,

vagy rafinált szexi fazonra vágva,

vagy simára borotválva, mint az almám.

És festenék rózsaszín-pirosat,

halvány bőrt, erektől márványosat,

s ajkaira finom redőket írnék,

ha bírnék még eközben is magammal.

Így vallanék szerelmet a babámnak

szüntelen utána vágyó sóhajjal,

nyíló szirmával betelni nem bírnék,

hiába vágyam ellen küzdenem.

Combjai közt boldog vagyok, oly boldog!

 

(Mygan: Makó, 2012. október 22.)

 

Skizofrénia

Bevonultam a kórházba,

leültem a betegágyra,

azaz, csak leültem volna,

ha már ott nem ültem volna.

 

Azért mentem kérem szépen,

hogy magammal megbeszéljem -

bátran a szemembe vágjam:

ne is lássam az a vágyam!

 

Kinevetett esze hagyta,

hülye - te vagy, azt sugallta,

nem is néztem a szemébe,

úgy ott hagytam a fenébe.

 

Észnél voltam szerencsésen,

elhoztam a jobbik énem.

Elcserélni, hogy nem tudott,

bomlott elmém megnyugodott.

 

(Mygan: Makó, 2012. augusztus 28.)

A verstani enciklopédia

Mygan átiratában részlete

 ( Janownak köszönve az ötletet)

Tehénke lépked a susnyás aljában,

óvatosan körbe-körbe nézvén.

Élesen él még lassú tudatában

nem régen szerzett negatív élmény,

amikor épp a szomszédos határban

rajta egy bunkó töltötte mérgét.

Más kárán tanul ki okosabb nála,

buta jegyezze meg rossz emlékét.

 

Jókedvűen tett az egész világra,

elmélyülten rágta eleségét,

mikor szép tarka gúnyáját lilára

verte egy paraszt - mint feleségét -

mert a szájában bűnjellel találta,

néhány araszt földjére belépvén.

Más kárán tanul ki okosabb nála,

buta jegyezze meg rossz emlékét.

 

Azóta delel a susnyás aljába’,

hol rekettyék árnyéka csábítja,

a csipás prosztót anyjába kívánva,

figyelmét a tájra irányítja.

Helyét lepényekkel körül aknázva,

tartja távol ádáz ellenségét:

Más kárán tanul, ki okosabb nála,

buta jegyezze meg rossz emlékét.

 

Herceg

 

Balga az, kit tilosba kerget vágya,

s nem leplezi el esztelenségét.

Más kárán tanul ki okosabb nála,

buta jegyezze meg rossz emlékét.

 

(Mygan: Makó 2012. május 9.)