Mygan Parafrázisok
GondolatokOsztálytársak beszélgetnek… Ballagás előtt
Osztálytársak beszélgetnek,
nevetgélnek, úgy trécselnek
egymással.
Találgatják, mivé lesznek,
hol találnak kis helyet e
hazában.
Mehetnek menő ügyvédnek,
vagy külföldi multicégnek
olcsón robotolnak.
Vagy talán egy híd aljában,
az alkohol mámorában
tengődnek nyomorban.
Egy szép napon elballagott,
iskolának búcsút mondott
az osztály.
Én, mint maradó tanára
megfigyelem, mivé vált a
társaság.
Tízéves találkozásra
szomorkás empátiával
szemlélem meg őket:
Egy részük már külföldön él,
másik részük már nem remél
-élet- semmit tőled.
Férjhez mentek, majd elváltak,
munkahelyet nem találtak
a lányok.
Ottmaradtak kisgyerekkel
magányosan nevelgetnek
családot.
Fiúk nem tanultak tovább,
vállalnának minden munkát,
ha közelben lenne.
Kisvárosunk rég itt hagyták,
most már csak azt fontolgatják,
hogy külföldre mennek.
Tanár úr megmondta néktek,
az életet, hogy vegyétek
komolyan.
Elrontani nagyon könnyű,
helyrehozni lehet szörnyű
okosan.
Élhetetlen az országunk
elbukhatjuk kocsink, házunk
hiába melózunk,
elhanyagolt tanulásért,
ifjúkorunk botlásáért
ezzel is adózunk.
(Mygan: Makó, 2013. április 18.)
Minek az evokációja vajon?