Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ars poetica
19540322 2008. március 27. 16:42
Copyright: Lyrical Poet, 1975. május 17.
Ars poetica
Már arcomból fakad a rózsa,
már karjaim mint a fák ága
úgy kapaszkodnak a jövendő,
meg nem élt rögös útjaiba.
Mert most már fogadalom köt,
eskü alatt vallott hittel: a nemes,
a t i s z t a s z ó a r á n y a !
És azt is hiszem hogy ilyenkor már
nem szabad, a simogató szélnek,
és a virág-szeretkezésnek sem
l e h e t n e m e t m o n d a n i !
És ilyenkor már nem szabad
gondolni, talán a halálra sem.
Most már csak egyet lehet tenni,
az úton előre csak menni, menni
a bűzös repkények és kórók,
és süppedő szántások között!
Egyre csak mélyebbre menni,
barázdáról - barázdára, és mégis
ami a lényeg, végig a sírig,
hogy egyre igazabbul, és csak
e g y r e ő s z i n t é b b e n !
*