Ella

 

Vigyázz vele! Mondják az emberek, ha meglátják, és igyekeznek elkerülni vele a találkozásokat. A gyerekei, ha egyáltalán szóba állnak vele, csak azért teszik, mert muszáj. Egyedül van. Sértett és haragszik az egész világra. Nem érti, miért történik ez vele. Mert a cselekedeteit a tudata mélyére száműzi. Semmit sem érnek a pszichológusok, mondja mindenkinek, aki valamilyen okból mégis meghallgatja. Csak hülye kérdéseket tesznek fel, nem segítenek…

---

Nem volt rossz gyerekkora, kicsit hisztis, mondták a szülei, amikor toporzékolt, és megadtak neki mindent, hogy az ilyen – sokszor nyilvános – eseteket elkerüljék. Az iskolában is csak egy-két esetben jött rá panasz. Például, amikor eltépte a padtársa rajzát, mert az jobb jegyet kapott rá.

A gimnáziumban népszerű lány volt, menő cuccokban járt, szép volt és okos, meg persze ő volt az, aki először járt külföldön, és lakott szállodában. Csodálták a lányok, és imponált a fiúknak. Mindig ő választott. Barátnőt és szerelmet is. Senki sem állt az útjába.

Az egyetemen már az igazi szerelem is rátalált. Amint meglátta a fiút, aki épp egy lány derekát ölelte, azonnal tudta, hogy kell neki, és meg is szerezte. A fiú teljesen belebolondult, és boldogok voltak. A másik lány érzései nem érdekelték.

Az utolsó évben össze is házasodtak, és a kollégium felső szintjére, a családok és házaspárok közé költöztek. Ide született a kislányuk is az utolsó évben.

A diploma megszerzése után mindketten jó állást kaptak, a szülők is besegítettek mindkét részről, és lakást vásároltak. Két csodás év telt el, minden olyan volt, mint a mesében, és amikor már az autó is meg volt. Csak a lakás okozott némi gondot. A hálószobát át kellett adni a gyereknek, és őt idegesítette, hogy a nappaliban kell aludni. Vegyünk egy nagyobb lakást, kérlelte a férjét, és ő egyetértett. A kis panellakás helyett egy társasházi háromszobás, nagy teraszos lakásba költöztek. A ház lakóközössége teljesen más volt, mint a panelban. Itt a lakók jó egzisztenciával rendelkező, magasan képzett emberek voltak, a szomszédok összejártak bridzselni és bulizni. Ella nagyon szeretett volna közéjük tartozni. Barátkozni kezdett, és senki sem utasította el. Kedves volt, jó volt a humora, a játékot is hamar elsajátította, kislánya is beilleszkedett a gyerekek közé. És az ismeretségi köre hamarosan bővült, a lakótársak ismerősei, rokonai, majd a férje munkatársai is csatlakoztak. Ella hamarosan nagy társaság közepén találta magát, amit nagyon élvezett. Férje kissé visszafogottabb családi életet képzelt el, de nem bánta, ha ő elmegy egy-egy bridzs-partira, vagy buliba, míg ők a kislánnyal otthon társasoztak vagy mesefilmeket néztek.

Ilyen alkalmakkor a szomszédban lakó barátok vitték-hozták őt. De szomszédasszonya, aki a barátnője is volt, egy idő után szintén beleunt a társasági életbe, és Ella azt vette észre, hogy barátnője férjével ketten maradtak, együtt mentek bridzs-versenyekre, és határozottan jól érezték magukat együtt. A kezdeti szoros barátság egy idő után vágyba, majd gyakori és szenvedélyes szeretkezésbe csapott át. A férfi kissé ijedt volt, de Ella megnyugtatta. Amiről nem tudnak, az nem fáj, mondta és ők csak azt adják egymásnak, ami a társaiknak nem kell. Azonban egy idő után a titkos szerelmi viszony már egyiküket sem elégítette ki. A férfi mondta ki először. Szerelmes vagyok és veled akarok élni. Ella szintén vágyott arra, hogy együtt éljenek a férfival. Szinte kapóra jött, hogy a férje gyanakodni kezdett, és ő borított. Mindent elmondott. A férje és a kislánya megrendült, amikor kiderült, hogy esze ágában sincs a kapcsolatot megszakítani, válni akar. A másik nő fegyelmezetten vette tudomásul, hogy a két ember, akikben a legjobban bízott, így elárulta, attól fogva egyszerűen keresztülnézett Ellán. És nem csak ő. A házban minden nő megvetően távol tartotta magát tőle. Egyetlen egy kivétel akadt. Ez az asszony mellé állt.

Kettőn áll a vásár, mondta, amikor a többiek elitélték. Ha a férfi nem akarja, akkor nem történik meg. Ella megkönnyebbült, hogy legalább van kihez szólni. Ő maradt az egyetlen barátnője.

Várta, hogy a férje majd elköltözik, és ők végre boldogok lehetnek együtt, azonban kínosan érintette, hogy a kislánya nem akart vele élni, apával akarok maradni! – sírta, te nem szeretsz engem… Ella úgy érezte, igazságtalanok vele, főleg, hogy a bíróság a válás során a gyerek felügyeleti jogát az apának itélte. És mivel a szeretője sem tarthatott igényt a lakásra, ahol a felesége maradt a gyerekekkel, így albérletbe költöztek. Ráadásul teherbe esett.

Ez így nem maradhat, közölte Ella a szerelmes férfival, pénz kell, hogy rendezhessük a helyzetünket. Ezért pert indított a vagyon megosztásáért. Férje megdöbbent. El akarod adatni velem a gyereked otthonát? Ellát kényelmetlenül érintette férje kifakadása és kislánya kisírt szeme. De a bíróság elég szép összeget itélt meg neki, és volt férje hitelt vett fel a lakásra, hogy kifizethesse. De ez kevés volt. A párja viszont mereven elzárkózott attól, hogy a volt feleségét perelje.

Így is szarul érzem magam, mondta Ellának. Látod, hogy néz ki, nyúzott, lefogyott, ne legyünk már kegyetlenek.

Egy nő nem lehet elég vékony, mondta Ella, még jót is tett neki a fogyás.

Ne legyél kegyetlen, mondta a férfi, de nevetett, hiszen Ella olyan szeretetre méltó és vicces volt. Így hát egy apró garzont vettek az Ella által szerzett pénzből. Kellett is már a lakás, hiszen megszületett a kisfiuk.

Aztán a férfi egy nap feldúltan ért haza a láthatásról. Nagy baj van, mondta, a volt feleségem daganatos betegségben szenved, csak eddig titkolta. Már csak néhány hónapja van hátra. Többet kell törődnöm a gyerekekkel. Ella ezt helyénvalónak találta, bár ő elég keveset foglalkozott a saját kislányával. Mert a gyerek mindig durcás volt, nem tudott vele beszélgetni, vagy játszani. Ha akarja, beláthatta volna, hogy ez nagyobb részt rajta múlik, mert folyton más jár az eszében. Nem köti le a gyerek csacsogása. Szerencsére a kisfiát a mindennapokban jobbára a férje látta el, mert Ella a karrierje érdekében bölcsibe adta. A láthatásokra is magával vitte, hogy a gyerekek megismerhessék egymást.

Néhány hónap múlva elhunyt a férfi volt felesége, és ott álltak a nagy dilemma előtt. Ella kelletlenül vette tudomásul, hogy a férfi azt akarja, költözzenek össze a gyerekekkel. A hideg rázta a gondolatra, hogy abban a lakásban, abban a házban éljen, ahol mindenki utálja, elitéli, ráadásul a saját kislánya szomszédságában. De nem volt választása.

Pont úgy volt, ahogy gondolta. A lakótársak átnéztek rajta, a volt férje kínosan kerülte a találkozást, kislánya zokogott, amiért nem vele, hanem a szomszéd gyerekekkel lakik, akik meg azért utálták, amit a családjukkal tett. Miattad halt meg az anyukánk, mondták neki. Rossz ember vagy. Ella hamar kiborult. Menjünk innen, sírta a férfinak, de az most hajthatatlan volt. Ez a gyerekek otthona, nem szakíthatja ki őket a megszokott környezetükből. Ella duzzogott és hisztizett, és végül a férfi egy nagy veszekedés közben a fejéhez vágta, hogy neki a gyerekei az elsők, és nekik kettőjüknek viselniük kell a döntéseik következményeit. Ella nem akarta ezt hallani. A gyerekek a hangos szóváltás után már nem is próbálták titkolni, hogy utálják. Beszólások, vállrángatások, sok felesleges kör után belátta, nem ő legfontosabb a férfi életében, ezért felajánlotta, váljanak el. De a férfi ragaszkodott a kisfiához. Ella bár kicsit ellenkezett, szinte megkönnyebbült a férfi döntése miatt. Így hát ezt a gyerekét is az apjára hagyta, visszaköltözött a kis garzonjába, és a munkába vetette magát.

Szépen alakult a karrierje, egy állami költségvetési cégnél. Már az osztályvezető helyettese volt, jól keresett. Lelkesen számolt be róla egyetlen barátnőjének, aki mindig olyan megértő volt vele. Közösen tervezgettek. Több lábon kell állni, tárgyalták. A pénz romlik, nem érdemes bankban tartani, valami vállalkozást kellene indítani. Nyiss üzletet, mondta a barátnője. Te úgyis gazdasági vonalon dolgozol, tudnád irányítani. Én meg dolgoznék ott főállásban.

De milyen profillal működjünk?

Legyen egy kis divatáru-bolt. Ruhák, táskák, bizsuk…

Hamar találtak is egy megfelelő üzlethelyiséget a belváros és a nagy lakótelep határán, és megkezdődött az átalakítás. Míg a barátnője az árukészlet beszerzésével volt elfoglalva, addig Ella az üzlet arculatát próbálta kialakítani. A francba az összes szakemberrel, panaszkodott a barátnőjének. Olyan drágán dolgoznak, hogy az összes pénzem elfogy, állj le a megrendelésekkel, nem fogjuk tudni kifizetni.

Majd a férjem besegít, nyugtatta meg a barátnője, nagyon ügyes, mindent meg tud csinálni.

És tényleg! A férfi kreatív volt és találékony, és az üzlet szépült a keze nyomán. És izmos is volt, és jóképű. Ella teste bizsergett, ha rá gondolt. Vidáman tevékenykedtek, festettek, mázoltak, bútorokat raktak össze, heccelődtek, és a levegő megtelt feszültséggel. Ella egy darabig próbált ellenállni, de aztán egy nap, amikor késő estig dolgoztak az üzletben, és ő el volt keseredve a növekvő terhek miatt, a férfi vigasztalta. Hamar túl jutunk ezen, mondta. Csak ne add fel most. Ella átölelte, semmire se mennék nélküled, sóhajtotta. A férfit nem hagyta hidegen a hozzá simuló nő. A férfitest reakciója legyűrte Ella maradék önkontrollját is, szenvedélyesen csókolta a férfit, aki egy percig dermedten állt, de aztán szélsebesen kapta el, és csókolta vissza. Hűűű… ez ám a férfi, gondolta, amikor hazafelé tartott. Bár minden éjjel így ölelne!

Másnap nem beszéltek az esti lángolásról. De amint kettesben maradtak, már egymásnak is estek. A kis üzlet minden négyzetmétere tanúja volt a szeretkezéseiknek. Amikor megnyitották az üzletet, nem volt lehetőség ott találkozni, ezért míg a barátnője az üzletben dolgozott, ők kis panziókban, lopott órákat töltöttek el. És Ellának nem volt lelkiismeret furdalása. Hiszen szerelmesek, és az érzéseknek nem lehet parancsolni.

Aztán egy napon a barátnője panaszkodott. Azt hiszem, a férjemnek van valakije… Nem szeretkezik velem, vagy, ha mégis, akkor mintha ott se lenne. Képzelődsz, legyintett Ella, miközben elégtételt érzett, hogy a férfi csak vele éli meg a szeretkezés örömét, és érezte, hogy a hangja természetellenesen cseng. A barátnője egy pillanatig rá bámult, aztán az arca dühbe torzult. Te vagy az! – mondta ki. Csak én vak voltam. Hogy tehetted ezt velem?

Te is megmondtad, ehhez két ember kell! – védekezett Ella.

Hát igen, állt fel a nő, ez igaz… Hát akkor legyetek boldogok.

És a férfi már este az ő ágyában aludt. Neki legalább gyereke nincs, gondolta Ella, miközben az alvó férfi testét ölelte. A válás hamar végbement, az asszony mindenbe beleegyezett, csak haladjon a dolog, és ebből a szerelemből még egy kis pénz is leesett, úgyhogy a lakást nagyobbra cserélték. A butikban Ella kezdett dolgozni, mellette kisvállalkozások könyvelését látta el. Jól éltek, nyaralni mentek a tengerhez, mindketten luxusautókon jártak. Ella tökéletesnek érezte az életét, és nem zavarta, hogy elvesztette a kapcsolatot a gyerekeivel. Már a negyvenhez közelített, amikor – maga se értette, hogyan – teherbe esett. A frász törte ki, első gondolata az volt, hogy elveteti, de a férfi olyan boldog volt, olyan forrón ölelte, hogy mégsem merte megtenni. Megint egy kisfiúnak adott életet, aki az apja szemefénye lett. Nagylánya, aki már egyetemre járt, meglátogatta. Csak a kistesómat szerettem volna látni, közölte hidegen. Remélem, nem bánod. Dehogy, válaszolt Ella. Gyere, amikor csak akarsz. És a lány jött is. Ahogy a kicsi nőtt, egyre többször vitte el játszótérre, strandra, kirándulni. És Ella örült ennek. Nem igazán a testvéri szeretet nyűgözte le, de élvezte, hogy ilyenkor csak magával foglalkozhat. És egy idő után azt vette észre, hogy a kapcsolatuk lelassult. A férje szerette őt, de már nem égett olyan magas lángon a szerelem, mint a kapcsolatuk kezdetén, és ő unatkozott. Edzőterembe kezdett járni, mert úgy érezte, a testének már szüksége van a karbantartásra. És az edzés jót tett. Érezhetően feszesebbek lettek az idomai, szép volt és kívánatos.

És egy napon meglátott egy férfit, aki megtetszett neki. A férfi fiatalabb volt és a teste csodálatos! Elejében nem járt sikerrel, a srác udvarias volt, de ennyi. Őt azonban hajtotta valami, hogy megszerezze magának. Nem érdekelte, hogy a fiú vőlegény, esküvő előtt áll. Nem az én dolgom, hárította el a néha feltámadó lelkiismeret furdalást. Tréfálkozott vele, dicsérte, míg végül sikerült az ágyába csalni. A srác lemondta az esküvőt, Ella kicsit megrettent, nem akarta, hogy ilyen komolyra forduljon a kapcsolat, de igazából nem is volt ellenére. Férjével közölte, hogy nem akar tovább a „kihűlt házasságban” élni, és egy nagyobb összeg kifizetésével, egyszerűen kitette a lakásból. De a sráccal az együttélés nem úgy sikerült, ahogy elképzelte. Alig néhány hónap után a srác megváltozott. Nem volt már forró szex, nem járt az edzőterembe se, magába roskadva ült otthon, és egyszer csak bevallotta, hogy még mindig a volt menyasszonyába szerelmes. Amit érzett, csak múló vágy volt. Ella szinte megsemmisült. De hát, hogy lehet ez? Eddig őt mindegyik párja imádta! Ez meg itt kijelenti, hogy mást szeret… Sértette az önérzetét, és a srác nem könnyítette meg az életét. Egyre gyakrabban veszekedtek, és a fiú végül azzal vádolta meg, hogy elrontotta az életét, mert, ha ő nincs, most boldog férj lehetne. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Ella haragjában elzavarta, és a srác, mintha megkönnyebbült volna, olyan hirtelen tünt el az életéből. Megint egyedül maradt az öt éves kisfiával. Nem tette boldoggá az sem, hogy gyerek gyönyörű volt és okos. A gyerek apjáról nem sokat tudott, mióta elköltözött, egyre ritkábban kereste a kisfiát is. Panaszkodott emiatt a lányának, de rosszul tette. Iszik! – közölte a lány. Mégis, mire számítottál? Felborította miattad az életét, Te meg kiraktad, mint egy megunt bútordarabot, elvetted tőle a fiát, az otthonát és az üzletet is, amit a magáénak érzett.

- Az én pénzem volt benne! – vitatkozott, de a lánya legyintett.

- Reménytelen vagy. De nekem ne panaszkodj.

Két év telt el, és Ella pánikba esett. Negyvenöt éves, és a férfiak nem néznek már rá rajongva. Hiába a csodás lakás, a drága autó, a társkeresőkön hiába jelöl be jóképű férfiakat, azok nem jelentkeznek. Öregszel, mondta neki a lánya. Mit akarsz harminc éves pasiktól. Nem igaz, vitatkozott vele gondolatban, és nézte magát a tükörben. Minden rendben van velem!

Nyár volt. A kisfiút elvitte a nővére, hogy együtt túrázzanak, ő meg gondolt egyet és elutazott egy népszerű fürdővároskába. Pihenni akart. Amikor megállt az elegáns szálló előtt, egy fiatal férfi vágódott ki az ajtón, és ő úgy érezte, mentem összecsuklik. A férfi maga volt a csábítás! Tökéletes teste, világító kék szemei, csókolni való szája… És az illata… A férfi úgy mosolygott rá, hogy szinte elolvadt. Majd én leparkolok, hölgyem, készségeskedett. Segített felvinni a csomagjait, és amikor Ella borravalót kínált, a fejét rázta, kezet csókolt, majd a szemébe nézve megcsókolta a tenyerét, örülök, hogy segíthettem, mondta és elment. Ella alig tért magához. Másnap a wellnesből jött, amikor a folyosón összefutott a férfival. Megszólította. Nincs valami prospektus a környék látnivalóiról? – kérdezte, csak hogy beszélhessen vele.

A recepción biztosan van, mondta a férfi, miközben a szemébe nézett, hozzak fel magának? Igen, kérem… - válaszolta Ella szívdobogva. A fürdőszobába száguldott, lerúgta magáról a klórszagú fürdőruhát, egy gyors zuhany után parfümöt fújt magára, és már hallotta is a kopogást. A férfi érkezett, ránézett a lenge köntösre, magához rántotta és a nyakába csókolt. Ella szédülten kapaszkodott a széles vállakba, a férfi azonban elengedte. Dolgozok, mondta. Kirúgnak, ha valaki észreveszi…

Holnap kirándulni megyek, mondta Ella. A férfi elmosolyodott. Szívesen leszek az idegenvezetője, ha felvesz valahol a városban. Másnap kopott bermudában és ócska pólóban várt a megbeszélt helyen. Bocsánatot kért a ruházata miatt, de alig fizetnek valamit a szállodában, várja, hogy külföldre mehessen dolgozni. Dicsérte Ella autóját, a vezetési stílusát, az eleganciáját. Neki most sajnos nem telik luxusra. Nem tud bemenni egy normális étterembe, mert nincs mit felvennie. Egy gyorsétteremben ettek, Ella fizette az ebédet, aztán kószáltak a városka határában álló romtemplomnál, a férfi derekánál fogva emelte le a falmaradványról, a teste a testéhez ért, és Ella alig tudta megállni, hogy át ne ölelje. Késő délután ért vissza és nem tudta, mit kezdjen magával. Hiányzott neki a férfi. Másnap reggel azonban sehol sem látta. A recepciónál idegen pasas vigyorgott. Az egész napja el volt rontva. Kedvetlenül vonult vissza a szobájába, már arra gondolt, hazamegy, amikor halkan kopogtak. A férfi volt. Szinte belökte a szobába, és már ölelte is. Alig birtam ki ezt a napot, annyira hiányoztál, súgta, és csókolta, ahol érte. Ella szinte ájult volt, szenvedélyesen viszonozta a közeledést, de a férfi megint lehűtötte. Szolgálatban vagyok, rohanok vissza a helyemre. Éjfél körül, amikor senki se lesz itt, visszajövök.

És jött is. Forró szeretkezés után visszament a helyére. És ezután Ella alig mozdult ki a szobából, és a férfi jött, amikor csak tudott. A szabadnapjain Ella ment érte, és a város határában az autóban és közeli panziókban szeretkeztek.

A hét hamar eltelt. Ella hazafelé készülődött. Itt kell hagynia a férfit, aki iránt olyan féktelen szerelmet érzett, amilyet eddig még soha, senki iránt. Eddig minden kapcsolatában a férfiak jobban szerették őt, mint fordítva. De most…!!! Egész nap a karjában akarta tartani, szeretkezni akart vele minden pillanatban. Képtelenség! Nem lehet, hogy nélküle éljen.

Gyere velem! – mondta neki, és a férfi azonnal beleegyezett. Aztán letörten rázta a fejét. Hogy mehetnék ilyen topisan? Úgy nézek ki melletted, mint egy koldus… Ne izgulj, ölelte magához Ella, veszünk ruhákat út közben. Vedd úgy, hogy ajándék, amiért vállalod, hogy átköltözöl az ország másik felébe a kedvemért.

Másnap a szokásos helyen várta a férfi, és ő boldog volt. Az első panziónál megálltak. A férfi kérdőn nézett rá. Szerelmeskedni akarok veled, súgta neki, és a férfi nevetve húzta magához.

Lánya megbotránkozva nézett rá. Megbolondultál? Ez egy gyerek hozzád képest! Mit akarsz tőle?

Semmi közöd hozzá, válaszolt dühösen.

Már hogyne lenne! Az, hogy a pasas ide költözik, érinti a testvéremet. Ez az ember nem fogja szeretni, az tuti. Látszott, abból ahogy ránézett. De Ella nem hagyta befolyásolni magát. végül a lány ráhagyta, és elment.

A férfi este rossz kedvű volt. Azt hittem elmegyünk valahova kicsit mulatni, mondta. Nem az én stílusom az otthon ülés.

Ella hozzá bújt. Holnap megkérem a lányomat, vigyázzon a kicsire, és csinálunk egy jó estét magunknak. A férfi felvidult. Ez a beszéd!

Ella úgy érezte, ez az igazi élet. Imádta a férfit, akivel bulizni jártak, discoba meg étterembe, wellnessbe és kaszinóba, és ehhez persze megfelelő öltözék kellett, ezért vásároltak, és a kisfiú egyre több estét töltött a nővérével.

Az államvizsgámra készülök, anya! – mondta a lány. Most nem tudok az öcsivel foglalkozni, tanulnom kellene.

Oké, mondta sértetten.

Vegyünk vissza kicsit a buliból, simogatta férfit, aki húzta a száját. Majd elszórakoztatlak én itthon is, igérte, és amikor a kisfiú elaludt a férfihez bújt. De ő csak a tévét kapcsolgatta unottan. Másnap bébiszittert hívott, és újra a kaszinóba mentek, a férfi fel volt dobódva.

És ahogy telt egyik hónap a másik után, a férfi már nem csak elfogadta, hanem kérte is az ajándékokat, drága óra, méretre készült cipő és végül autó. Ella rémülten vette észre, hogy tartalékai kezdenek kimerülni, de hát most már kb. minden meg van, gondolta, és majd a férfi is dolgozni kezd lassan, ő pedig megint feltölti a számláját, és élnek boldogan.

Csalódnia kellett. A férfinak egyik munkalehetőség sem felelt meg. Ha Ella részéről nagy volt rá a nyomás, azzal intézte el, hogy akkor ő megy is külföldre dolgozni, és ő rémülten kérte, hogy ne tegye, mert nem tud nélküle élni.

Már két év telt el, és úgy tünt, a férfi egyáltalán nem akar dolgozni. Ha szóba került a munkavállalás, rögtön veszekedés lett belőle. Így hát Ella egyre több munkát vállalt, és hogy ne kelljen alkalmazottat fizetni, az irodáját a butikba helyezte át, és ha nem volt vevő, meg zárás után ott végezte a könyvelést, egyre több vállalkozásnak. Ennek is meg volt a hátránya, későn járt haza. Kérlek, hozd el a gyereket az iskolából délután, mondta reggel a férfinek, ő meg oda se figyelve bólintott. Délután telefonáltak az iskolából. A gyerek még mindig itt van, senki sem jött érte. Próbálta elérni a férfit, de nem vette fel a telefont. A lányát riasztotta, aki rohant. Amikor este felelősségre vonta férfit, az csak megvonta a vállát. Te még sose felejtettél el semmit?

És a helyzet egyre romlott. A férfi nem szerette a kisfiút. Piszkálta, gúnyolta, kinevette. Ella nagylánya szóváltásba keveredett a férfival, a viselkedése miatt, aki a veszekedés hevében őt is csúnyán megsértette. A lány kiakadt. Ez volt az utolsó, hogy ide jöttem, mondta Ellának. Választanod kell, vagy a gyerekeid, vagy a szeretőd. Ez a bunkó tönkre teszi a kisfiadat. Fél tőle, és nem is ok nélkül, te is látnád, ha nem lenne a szemed előtt lila köd.

Ella nem tudott lemondani a férfiről. Sírt és könyörgött a lányának, hogy legyen belátással. De a lány nem kegyelmezett. Apa segít, mondta. Veszünk egy lakást, és elviszem a gyereket. Nem hagyom ebben a légkörben. Ella beleegyezett.

A gyerek elköltözött a nővérével, és úgy látszott, ez jó hatással volt a férfire, aranyos volt és egyre többször jelent meg Ellánál a butikban nap közben is. Csak egy csókra, mondta, és mellesleg kért egy kis pénzt. Mire kell már megint? – lepődött meg. Hiszen tegnap adtam! Játszani akarok egy kicsit. És Ella adott. Aztán a férfi már nem kért, belenyúlt a kasszába, és mire ő észbe kapott, már ott sem volt. És a pénz se! Kezdett lehullani a lepel a férfi jelleméről. De Ella a csalódás ellenére sem tudott lemondani róla. Kellett neki az ölelése, a szerelme, vagy legalább az, hogy ő szerethesse.

Aztán egy nap beütött a baj. A férfi hangja remegett, amikor hívta. Bajban vagyok, mondta. Pénz kell, sürgősen.

Mi történt? – rémült meg Ella.

Játszottam, és veszítettem.

Mennyit?

Az összeg hallatán majdnem elájult. Nincs ennyi pénzem, mondta. Már semmi tartalékom nincs. Akkor nekem menekülnöm kell, mondta a férfi. Megyek dolgozni egy hajóra… Az legalább fél év, de azzal se keresek annyit, hogy fizetni tudjak. És Ella pénzt szerzett. Hitelt vett fel a lakására.

Adjuk el a kocsidat, kérte a férfit. Még majdnem új. Belefizetjük a hitelbe, mert a törlesztőrészletek nagyon megterhelik a jövedelmünket. A férfi makacs volt. Nehogy már busszal járjak… Megyek külföldre dolgozni! És ilyenkor Ella azonnal visszavonult.

Belefáradt abba, hogy a férfit meggyőzze. De nem tudta elengedni, mert szerette.

És közben tudomásul kellett vennie, hogy a férfi egyre jobban elhanyagolja. Ami régen megnevettette, hogy a férfi kismacska módján lustálkodik, és nyűgösen azt kéri, simogassa és hozza a helyébe a reggelit, kávét, az most már nyűgként nehezedett rá. Míg régen büszke volt, ha drága ruhákba öltöztethette, mára már idegesítette, hogy mindig, mindenből a legdrágábbat akarja. A férfi már nem is kért, egyszerűen elvette, ami kellett. Belenyúlt a kasszába, lerabolta a bankszámláját, és ő hiába próbálta visszatartani, a férfi rögtön azzal fenyegette, hogy elmegy.

Végül, mivel úgysem volt semmi értelme, eladta a butikot és otthon rendezte be az irodáját. De ez zavarta a férfit. Kicsi a lakás, itt nem lehet pihenni, mert állandóan cseng a telefon, a nappaliban szana-szét hevernek mindenféle iratok… De hát ebből élünk! – magyarázta Ella. A férfi vállat vont. Oldd meg!

És ő megoldotta. A ház alagsorában lévő kis tárolójukat rendezte be irodának, amelyen még egy rendes ablak sem volt, és a fűtést is csak a mennyezet alatt futó csövek biztosították. Hideg volt és sötét. Itt dolgozott egész nap, csak ebédet főzni rohant fel. Mire este sajgó vállal, megmerevedett nyakkal felment a lakásba, a férfi már rendszerint nem volt otthon. Nem jártak már együtt táncolni, nem való már a te korodban, vetette oda a férfi, amikor egyszer vele akart tartani. Nem mentek el vacsorázni, mert mire Ella befejezte a munkát, a párja már sehol sem volt. Ha rátelefonált, megnyugtatta, jön nemsokára, de csak az éjszaka vetette haza. És folyamatos vita tárgya volt a pénz. Mert már nem volt! Elúszott a butik ára, napról-napra éltek, és a végén már kezdtek felszaporodni a kifizetetlen számlák. És hiába volt minden könyörgés. A férfi nem volt hajlandó felhagyni a költekező életmóddal. Miattad jöttem ide, mondta. Te akartad! Ott hagytam mindent! De el is mehetek, ha nem jó így. Mit hagytál te ott, gondolta Ella, de nem mondta ki. Lassan elvesztette minden tartását, és az irányítást az élete felett. Mégsem volt képes elküldeni a férfit. Már attól is boldog volt, ha éjjel a hátához simulhatott, vagy ha az arra kérte, hogy kényeztesse a testét, mert ilyenkor a férfi is tűzbe jött, és legalább arra a rövid időre újra azt érezhette, amit régen.

Egy nap aztán minden összedőlt. Fizetési meghagyás érkezett és jelzálog bejegyzés a lakásra a közös költség tartozások miatt, letiltás a gyorskölcsön törlesztésének elmaradása miatt, és a NAV felszólítása adótartozás a TB-járulék elmaradása miatt. Mindez szinte egyszerre zúdult a nyakába. Azt se tudta, hova kapjon. Csak a lakás el ne vesszen, ijedezett, és próbált beszélni a férfival. Adjuk el a kocsikat, próbáljunk egyezkedni a végrehajtóval és a bankkal, minden oda lesz! A férfit nem érdekelte. Úgyse kapnánk érte annyit, amiből kifizethetjük az egészet. Miért venném a nyakamba a TE adósságaidat? Megyek külföldre! És ekkor Ella kimondta. Menj! A férfi meghökkent, hízelgett, és ő megint nem tudott ellenállni, minden maradt, ahogy volt. Még egy év sem telt el, amikor egy faktoring cég jelentkezett, aki megvette a tartozásokat. A lakásra árverést tűztek ki, és Ella ezek ellen már semmit sem tehetett. El kellett hagyni a lakást. Az új tulajdonosok hagytak neki időt, de ő nem lépett, mert nem tudta, hova mehetne. Valami csodában reménykedett. De a fiatal párnak már kellett a lakás. Végül abba is belementek, hogy Ella és párja leköltözzön az alagsori kis tárolóba, hiszen arra még egy ideig úgysem lesz szükségük, mondták. És Ella nem méltányolta a gesztust, sértődötten hiénáknak nevezte az új tulajdonosokat, és közben nem vette észre, hogy mindenki rosszallással néz rá.

Végül innen is menni kellett. Keresett egy apró albérletet, és ekkor jött a végső csapás, a férfi kijelentette, hogy nem költözik vele, neki elege volt már ebből az egészből, ez nem élet, és mielőtt Ella magához tért volna, már el is hurcolkodott. Ella soha többé nem is látta.

Ült a kis kuckójában, és próbált egyenesbe jönni. Még a lakás eladása sem fedezte a rengeteg tartozást, amit felhalmozott, így a jövedelme felét folyamatosan vonták. Az albérlet meg elvitte a megmaradt pénze nagy részét. Már nem volt elegáns és vonzó, nem volt ragyogó és kívánatos, mint régen, ennek ellenére szemet vetett a háztulajdonosra. A próbálkozás azonban nem maradt rejtve a házastárs előtt, aki azonnal felmondott neki. Ella a gyerekeihez próbált fordulni segítségért. A fia először fel sem vette a telefont, aztán amikor végre sikerült vele beszélni, kereken megmondta, hogy eszében sincs beengedni a családjába, hiszen mióta elhagyta 2 éves korában, azóta nem törődött vele, a menyét és az unokáit még nem is látta, hagyja őket békén. Ella szinte rosszul volt a fiú vádjai hallatán, de nem vitatkozhatott vele, igaza volt.

A lányához ment. Mit akarsz még? – kérdezte a lány dühösen. Elhagytál, de én ragaszkodtam hozzád, nem úgy, mint a testvérem. De Te kihasználtál, és közben semmiben sem támogattál. Elhagytad az apámat és engem, én nevelem az öcsémet, a TE gyerekedet, úgy, hogy közben még a családi pótlékot is te veszed fel! És most ide akarsz jönni, abba a lakásba, amit az apám vett nekem, miután tönkretetted az életét? A kisfiadat nem láttad több, mint három éve. A szeretőd fontosabb volt. Hát menj, ahova akarsz! Itt nem lesz helyed.

---

Vigyázz vele! – mondják egymásnak az ismerősök, akik találkoznak vele. Mindent feldúl, ahova beteszi a lábát!

Ella magányosan él egy kis albérleti szobában, ahol a másik két szobabérlő utálja. Mert éjjel is dolgozik, kijárkál a konyhába, csoszog a folyosón. Teát főz, hogy friss maradjon, és dolgozni tudjon. Hogy meg tudjon élni. És a tartozás nem csökken. Mindig jönnek rá újabb kamatok. Mikor telik ez le? - kérdezi a faktorcég munkatársát sírva. Az meg talán sajnálja, talán nem érdekli, ezért nem mondja, hogy SOHA! Mindig az év végi elszámolásra hivatkozik.

Néha szeretne régi barátokkal, ismerősökkel találkozni, elmenni hozzájuk, hogy élvezze egy kicsit a kényelmet, amit egy otthon nyújhat, de senki sem hívja meg, kitérnek a találkozások elől.

Vigyázz vele, hangzik a háta mögött, amerre jár…