1950.02.02 blogja

Ne bántsad meg akit szeretsz,

lágyan csókold, és öleld.

simogasd meg kócos haját

 csak öleld, öleld át.

 

Nem kellenek a szavak,

amik néha bántóak,

mosolyogj rá és

csak öleld, öleld át.

 

Szemednek tükrében,

szerelmed fényében

nem kell semmi más

csak öleld, öleld át.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hosszú az éjszaka,

átölel a csend,

csillagok ragyognak

az égen oda fenn.

 

A hold kerek képe

benéz a szobába

tükörből a fénye

rávetül az ágyra.

 

Hosszú az éjszaka,

elkerül az álom.

Siratom megint

az eltűnt boldogságom.

 

Hol van, hova lett,

miért osont el tova?

Miért keresem ha

már nincsen nyoma.

 

Vissza jön-e hozzám?

Rám talál - e újra.

Kerek hold az égen

talán majd megsúgja.

 

Hosszú az éjszaka

elkerül az álom.

A boldogságom

sehol sem találom.

 

 

 

 

 

 

Szeretni valakit,

mit is jelent ez a szó?

Nekem sokat,

s mit jelent neked?

Gondolsz-e rám néha

napközben ha megállsz pihenni,

napi munkád közepette.

Hiányzom-e neked este

mikor egyedül hajtod álomra fejed?

Szeretnél-e hozzám bújni,

megölelni, akkor is ha

távol vagyok tőled?

Szeretnél-e szépeket mondani

szerelmes szavakat suttogni,

elmondani mennyire szeretsz?

Mit jelentek én neked?

Csak "valakit" akit elfogadtál

mert a sors utadba sodort.

Valakit akihez jó néha elmenni.

Kicsit megpihenni, s tovább menni

mint ha ott se lettél volna?

Miért van az, hogy néha azt érzem

igazán szeretsz?

Hogy sokat jelentek neked?

Miért van az, hogy olykor észre se veszel,

mintha nem is lennék melletted?

Nagyon sok bennem a miért,

s a választ keresem.

Mond mit jelent neked

az a szó, hogy szeretlek?

Nekem a boldogság, a föld fölött lebegés.

Izgatott remegés, lüktető szívverés.

Nekem ezt jelenti,

S mit jelent neked?

 

 

 

 

 

Beléptél az életemben,

lángra lobbant a szívem.

Tanítsd meg nekem,

hogyan szerethetlek Téged.

 

Engedj a szívedhez közel,

Mond el  odabent mi fáj.

Nyisd ki nekem elrejtett zugát

elűzném szívednek minden bánatát.

 

Érzem, hogy szeretsz,

hogy hiányzom neked

mosolygó szemed ahogy rám nevet.

Te is érzed ezt Kedvesem?

 

Néha távol vagy,

kizársz a szívedből.

Úgy érzem még most is

a múlt szelleme kísért.

 

Enged, hogy szeresselek,

elűzzem a bánatod.

Bízz bennem

Én mindig veled maradok.

 

 

 

 

 

Magányos szívem elkezdett remélni.

Oly nagyon akartam benned bízni.

Kívántam, hogy szeress, vigyázz rám.

Azt hittem nálad boldogság vár.

 

Életem során oly sokan bántottak.

Megaláztak, s mikor földön voltam,

Megtapostak, és még belém is rúgtak.

Kacagtak rajtam, végül otthagytak.

 

Eddig engem nem szeretett senki,

Nem akart velem boldog lenni.

Szívemben oly sok szeretet van

Nem kérte senki, mégis oda adtam.

 

Te voltál az kit választottam,

Élnék veled évekig boldogan,

Ne gúnyolj ki engem, fogadd el szívemet,

Talán mindkettőnk még boldog lehet.