Magányosan

Magányos vagyok, - mindig is az voltam.

Gyerekkoromban a könyveket bújtam.

Házunk sarkánál nagy meggyfa állt

Ágai közt megbújva mesevilág várt.

 

Elolvastam mindent mi kezembe került.

A lombok között álmodoztam - egyedül.

Álmokat szőttem, verseket írtam.

Ha bánatom volt mindig ide bújtam.

 

Ma is magányosan élem az életem

Nincs már meg a meggyfa hol bánatom feledjem

Már a könyvek se vigasztalnak engem.

Elszálltak az évek felettem.

 

Mindenki elment akit szerettem,

Nincs kihez szóljak,  nincs kinek meséljek

Néha egy-egy emlék felbukkan a múltból

Könnyes lesz a szemem, mert minden rég elmúlt.