Magányos szívem

1950.02.02•  2019. január 9. 07:32

Magányos szívem elkezdett remélni.

Oly nagyon akartam benned bízni.

Kívántam, hogy szeress, vigyázz rám.

Azt hittem nálad boldogság vár.

 

Életem során oly sokan bántottak.

Megaláztak, s mikor földön voltam,

Megtapostak, és még belém is rúgtak.

Kacagtak rajtam, végül otthagytak.

 

Eddig engem nem szeretett senki,

Nem akart velem boldog lenni.

Szívemben oly sok szeretet van

Nem kérte senki, mégis oda adtam.

 

Te voltál az kit választottam,

Élnék veled évekig boldogan,

Ne gúnyolj ki engem, fogadd el szívemet,

Talán mindkettőnk még boldog lehet.

 

 

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom