1950.02.02 blogja
SzerelemBucsu nélkül
Bucsu nélkül hagytál itt engem
nélküled üres lett az életem.
Szeretném a múltat visszahozni
megfogni reszkető kezed.
Szeretném ha újra velem lennél
rám nevetne ragyogó szemed.
Elmondanád, hogy szeretlek drágám,
boldog volt veled az életem.
Éjszakánként üres az ágyam
nem ölel már át két karod.
Ha tudnád, hogy hiányzol nékem
visszajönnél hozzám angyalom.
Temetőben hideg sírhant alatt
békésen alszod álmodat.
Odalent már nem fáj neked semmi
de az én szívem érted megszakad.
Gondolsz-e még rám
Mond gondolsz-e még rám
ha elkerül az álom?
Ha a csillagok között
keresed a párod?
Ott ragyog-e még a
tiéd mellett mint rég,
amikor szerelmünk
tanúja volt az ég.
Holdvilágnál hányszor
mondtad, hogy szeretsz.
Azt mondtad, hogy boldog
csak velem lehetsz.
Megfogtad a kezem
felnéztünk az égre,
esküt tettél akkor, hogy
mindörökre.
Két csillag az égen
most is úgy ragyog
mint amikor mondtad
hogy te és én vagyok.
Úgy ragyognak ketten
fent a magas égben,
pedig régen tudják
szerelmünknek vége.
Szeretnélek újra megtalálni
Szeretnélek újra megtalálni
Szeretnélek újra megtalálni.
Hinni azt, hogy vársz valahol rám.
Szeretném ha hiányoznák néked.
Elemészt és megöl ez a vágy.
Oly jó volna újra hozzád bújni.
Érezni, hogy szükséged van rám.
Ölelő karodban megpihenni
Úgy vágyom a csókjaid után.
Miért mentél el, mért hagytál el engem?
Nincs azóta nyugodt éjszakám.
Úgy fáj érted a szívem,
S az éjszakákat miattad sírom át.
Tudom, hogy van neked egy másik.
Ő nem szerethet úgy ahogyan én.
Minden percben rád gondolok, várlak.
Egyszer talán hozzám vissza térsz.
Te voltál az első szerelmem.
Nékem te voltál a fény.
Most sötétségben élek.
Kihunyt bennem örökre a fény.
Bárhol is vagy mindig vissza várlak.
Nincs hely a szívemben másnak.
Te voltál az első, s az utolsó.
Hiába van már helyetted más.
Hiszem azt, hogy meg foglak találni.
Álmaimban mindig vissza jársz.
Eljössz hozzám, megbocsátok néked.
Vár téged a régi kicsi lány.
Emlékezés az első szerelemre
Éjszaka van, elkerül az álom
a kis szobámban rád gondolok én.
A régi múltból fel-fel törő emlék
vissza hozza ami úgy fáj még.
Vissza hozza az eltűnt boldogságot
a kamaszkor első szerelmét.
Az első csókot, a Tita partján
a fűzfa alatt a régi kis padot.
Az idő elmúlt, és megszépült az emlék
olyan jó néha gondolni rád.
Elképzelni milyen is lett volna
ha velem maradsz, és nem hagysz akkor el.
Az én életem így is nagyon szép volt,
de éjszakánként kísért még a múlt.
Mért nem tudom elfeledni végre
a szerelmed, mely igaz sose volt.
Gondolatban megkérdezem tőled,
mért hagytál el oly sok év után.
Úgy elmentél, még el se köszöntél
Én vártam rád, hónapokon át.
Ha az utcán találkoznák veled
mennénk tovább mint két idegen.
Ötven év után már meg sem ismernélek.
nem dobogna érted a szívem.
Várlak
A szívem örömmel van teli
Mert érzem azt, hogy nemsokára itt vagy
A motorodnak szinte hallom hangját
A szívem egyre hevesebben ver
Gyere hát.
Úgy várlak minden nap újra meg újra
A gondolatom csak körötted forog
Ha nem látlak szomorú a szívem
Álmaimban is csak téged kereslek
Mindig kereslek
Tudom, lesz idő, hogy elfelejtesz engem
De ma még itt vagy s ez most csak a fő
Nem gondolok még az elmúlásra
Csak a két ölelő karodra
Ölelj hát.